Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Roska Márton: A dunakömlődi (Tolna m.) rézlelet és Erdély

8 ROSKA MARTON Bulgária is az ezekkel a baltákkal jelleimzett területek közé tartozik.

2

'

1

' — Jugoszláviáiból az alábbi lelőhelyeket idézzük: Brekinska,

26 Grica,

27 Kosaráé (Bosnia),

28 Kosovac (Bosnia),

29 Lippik,

30 Ljubljana (Laibach) egyelőre kétséges.

31 Beletartozik ebbe a területbe Itália is.

32 Montelius a hannoveri Dahlem-ről közöl egy a főtípusok hatása alatt keletkezett rézibaltát, amelynek nyéllyuka középütt van, kifelé alig, befelé jobban megnyúlik, természetesen hengeresen, foka pereimes, innét borda vonul az egyenes él felé, amelyik befelé báridszerűen megnyúlik.

33 — Egy északnéimeitországi rézbalta még jobban eltér a szokott típusváltozatoktól: tengelye ívelt, nyéllyuka a középen van s befelé hengeresen megnyúlik, éle ferde.

34 Ha még 'megemlítjük az Uralt is,

35 meglehetősen széles területet rajzoltunk meg e baltatípus elterjedéséről. * Ezeknek a baltáknak a tengelye néha egyenes, gyakrabban ívelt, élük is ritkábban egyenes, a legtöbb esetben ívelt és rendesen befelé kiugrik a szerszám testéből. A fokuk mindig ívelt. Nyéllyukuk rendesen befelé nyúlik meg s hol mindkét vége egyenesen vágott, hol pedig kívül ívesen bekap, belül pedig egyenes marad. Tallgren a wolhyndai Stublóról közöl egy hajlott tengelyű, tagolt nyéllyukköpenyű rézpéldányt, amelynek nyéllyuka mindkét végén egyenes, éle enyhén ívelt s befelé kissé kiugrik a sizerszá>m testéből.

36 Vele együtt ad. egy másik rézbaltát, amelynek nyéllyukkezelése annyiban ugyanolyan,, mint az előbb említetté, hogy mindkét vége egyenes, tengelye azonban erőseibben ívelt s ezzel jobban megközelíti a galitchi típusú baltákat. Éle szintén ívelt s befelé olyan módon szélesedik ki, mint a Fatjanovo-típusú réz25 Ebért: RL. И. Berlin, 1924. 100. t. с — Ephem. Dacorom. IV. Roma, 1926. 103. 1. 1. sz. 2{i Vjesnik, Zagreb, 1902. 39. 1. I. t. 4. sz. — Ephem. Dacorom. IV. Roma, 1926.. 192. 1. 7. kép, 5. sz. 27 WMBH. IV. Wien, 1909. XIV. t. 1., 2. sz, — Ephem. Dacorom. IV. Roma, 1926. Í92. 1. 7. kép, 6., 7. sz. 28 WMBH. IV. Wien, 1909. XV. t 2., 3., 6. sz. — Ephem. Dacorom. IV. Roma, 1926. 7. kép, 8—10. sz. ' 29 WMBH. III. Wien, 1895. 519. 1. 28. kép. — Ephem. Dacorom. IV. Roma, 1926. 192. 1., 7. kép, 11. sz. 30 A szlavóniai Lippikről a MNM-ban 41/1877. lsz. alatt egy bronzpéldány szerepel. 31 ZfE. XXVIII. Berlin,-1896. 65. 1. 14. kép. — Hampel: Újabb tanulmányok a rézkorról, Budapest, 1895. 14. ábra. — Ephem. Dacarom. IV. Roma, 1926. 205. 1. 14. kép, 1. sz. Foka ferde. — Már Pulszky: Rézkor, Budapest, 1883. 14. kép, 6. sz. és Mo. Arch. I. Budapest, 1897. 136. kép, 6. sz. alatt mint magyarországit közli. 32 Az Ephem. Dacorom. IV. Roma, 1926. 204. 1. 13. kép, 3. sz. alatt Mortillet: Musée Piréhist, Paris, 1881. 1313. sz. ábrája után mutat be egyet. 33 Chiron, Braunschweig, 1900. 22. kép. 34 Uo. 283. kép. 35 Az Ephem. Dacoram. IV. Roma, 1926. 203. 1. 12. kép, 2. sz. alatt Aspelin: Ant. du Nord Finino—Ougrien, Helsinki, 1874. 59. 1. 230. ábrája után közöl egy nyéllyuknyújtváinyos példányt. 3Ü ESA. IV. Helsinki, 1935. 136. 1. 2. sz. és 141. 1.