Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Pusztai Rezső: Mezolitikus leletek Somogyból

Mezolitikus leletek Somogyból Hazánk területén csak igen hézagosan ismerjük a régibb- és újabbkőkort áthidaló mezolitikum emlékeit. Az, hogy ebből a többezer évet átfogó időszakból ilyen szegényes anyaggal rendelkezünk — a rendszeres és kiterjedt kutatás hiánya mellett — jórészt annak köszönhető, hogy a felszínre kerülő tárgyak többsége atipikus, kormeghatározásra alkalmatlan. A régészeti kutatás ugyanis területbejárással és eredmény esetén a megtalált település felszíni leleteinek gyűjtésével kezdődik. Több esetiben előfordul azonban, hogy ugyanazon helyre különböző időben élt népek is letelepedtek. Emlékeiket a felszínről gyűjtött leletcsoportból kell felismernünk. Ebben a munkában főleg a tipológiai módszer segítségével — az egymást követő kultúrákra jellegzetes forma, stílus és technikai sajátosságok vizsgálatával •— érhetünk el eredményt. Újabbkor!, bronz- és vaskori kultúráinkat ezen az alapon — főleg a jellegzetes kerámiai formák és díszítések ismeretében — ma már aránylag könnyen meg tudjuk egymástól különböztetni. Nehezebb helyzetben vagyunk, ha tegyük fel pl. egy mezolitikus település az ősikorban továbbra is lakott volt. A mezolitikum emlékeit általában csak a pattintott koipar képezi. Ugyanakikor a pattintott kőeszközök nemcsak átmeneti-, hanem újabbkő- és bronzkori kultúráinknak is velejárói. A bizonytalanságot fokozza, hogy újabbkőkori kultúráink pattintott kőeszközeit rendszeresen még nem dolgozták fel s így nem ismerjük jellegzetes típusaikat. Ez a körülmény főleg akkor hat megtévesztőleg, ha határozott mezolit típusú eszköz nem kerül elő. Ebben az esetben a többre tegű település kovaanyagát az őskori edénytöredékek alapján általában az újaihbkőkorral hozzák kapcsolatba. A hibalehetőséget nagyrészt elkerül^hetővé tenné, ha kutatóink figyeleimbe vennék a lelőhely földrajzi elhelyezkedését és a talajviszonyokat. E tekintetben ugyanis a két kor között lényeges eltérés van, mely a klimatikus és egyéb tényezőkön kívül elsősorban a gazdasági életforma különbözőségélből adódott. Míg a mezolitikus ember létfenntartását a halászat, vadászat és gyűjtögetés biztosította, addig a neolitikumban az emberi megélhetés alapját a földmívelés és állatenyésztés képezte. A két kor különböző életformája telephelyeik elhelyezkedésiében is visszatükröződik. Evvel magyarázhatjuk azt, hogy a mezolitikus lelőhelyeket euróipaszerte folyók, patakok, azóta már sokszor kiszáradt vízfolyások mellett, közvetlenül a vízparton', leginkább homokban találjuk. Bár az újabbkőkori ember szintén ragaszkodott a folyó vizek közelségéhez nemcsak a jó ivóvíz, hanem a kedvező halászterület miatt is -— elsősorban olyan helyen telepedett meg, ahol a talaj földmívelésre alkalmas volt. Az elsődleges szempont itt az volt, hogy a terület alkalmas legyen földmívelésre, szemben a mezolitikus települőkkel, akiknél a talaj termékenysége nem