Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Diószegi Vilmos: A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal

A BUKOVINAI SZÉKELY BOSZORKÁNY 59 repültek. Csak azt mondták: „ЫррчЬорр, ott legyek ahol akarok", vagy pedig „hipp-hopp hol gondolom ott járjak s már repültek is" (Andrásfalva). De használtak a boszorkányok valamiféle repülő írt is. Egy hadikíalvi öreg székelytől hallottam: „Szende István felesége mondta: Anyám megkente a sarkam valami írral és átmentünk a kulcsjukon." Az egyik istensegítsi boszorkány kislányát megkérdezték: mivel dolgozik az anyja. — „Anyuka megkeni a kezét, talpát valamilyen zsírral és átbújik a kulcsjukon — felelte a kislány." A boszorkányok „tisztátalan emberhez" — aki koesmázott, — meg a gyűlésre jártak így. Itt táncoltak, mindenkinek kiadták a parancsot. (Istensegíts) Az andrásfalviak is úgy (hiszik, ,,a boszorkányok egyik a másikat ismerik, mind, társalkodnak, összegyülekeznek. Az erdőben van tanyájuk." De ömböli Kati néni arról is hallott, hogy a szent Gellért, hegyre járnak. „A boszorkányok ott gyülekeznek össze a cengellérek hegyén. Ott tanácsot tartanak, onnat .mennek el aztán, ki ahova akar — rosszat csinálni. Nem tudom, hol van a cengeUérek hegye". A boszorkányoknak egyesek szerint kakas szóig, tizenkettőtől-háromig mások szerint tizenegytől^tizenkettőig szabad menmiök. Szent György napra virradóra járnak leginkább (Andrásfalva). A ihadikfalviak pedig azt tartják: „három napjik van egy héten: hétfő, szereda, és péntek". Miféle rosszat csinálnak ezek a boszorkányok? Megnyomják, megszopják, téves útra vezetik az emberekéi, megszoptatják, elcserélik az újszülötteiket stb. De ártanak a háziállatoknak is: lónak, tehénnek, macskának stb. A lovak rontása A boszorkányok, szépasszonyok befonták a lovak haját, meg jártak rajtuk. „Olyan volt a lovaknak a serényük, mintha fonva lett volna. — A lovak haját befonják: a boszorkányok járják," mondogatták az istensegétsiek. Andrásfalván ugyancsak megtették ezt a boszorkányok: „összekuszálva kapták a lovak haját és megizzadva találták: szép asszonyok járták." — „A 'boszorkány befonta a lovaknak a hajukat, úgy összeverték, hogy nem lehetett szétszedni. És panust fontak belé, hogy még bicskával sem lehetett kipiszkálni." — „Csikót tartottam — mesélte az egyik öreg székely — estve nem volt semmi baj, reggel össze volt fonva a haja. Talán a szépasszonyok fonták össze. A József falviak is panaszolták: „A boszorkányok befonták a lovak hajikat: nyergelték, hogy a ló reggel hoppba volt borulva". A hadikiak hasonlóképpen tapasztalták: „a boszorkák /befonták a lovak hajikat." — „A csitkók hajikat összefonták; nyergelték őket, úgy ki voltak izzadva. A két első lábukkal annyira dergettek. Lónak és kancának nem csinálja, csak annak, amelyik ki van herélve." Természetesen különféle módon igyekeztek védeni a lovakat a boszorkányok, szépasszonyok ellen. Igen hasznosnak tartották a keresztet. Az istensegétsiek fából keresztet csináltak s az ajtó sarkához, vagy fel a sarokba tették, ahol nem éri úgy mindenféle. Mészből is húztak keresztet a szépasszonyok ellen. Az andrásfalviak „a ló feje felé meszeltek keresztet az istállóba. Ha fehérre volt ímeszelve a fal, akkor kék vei vagy piros val csinálták." Istensegítsen kocsikenőccsel húztak három keresztet a szépaszszonyok ellen. Az istálló ajtajára belülről húzták.