Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Roska Márton: A dunakömlődi (Tolna m.) rézlelet és Erdély

A dunakömlődi (Tolna т.) rézlelet és Erdély A mellékelt képen ábrázolt rézlelet a szekszárdi múzeumot gazdagítja. Képünk Wosinsky Mór: Tolna vármegye története I. k. Budapest, 1896. 68. táblájáról készült. Munkája 298. 1.-n tévesen bronzból valónak mondja. A leletnek formai és időrendi jeleintősége indokolja, bogy vele részletesebben, foglalkozzunk. íme a lelet egyes darabjai: 1. Kisebb méretű, kőf ormát utánzó, trapezoid véső (7. sz.). 2. Nagyobb méretű, kőformát utánzó, trapezoid véső (9. sz.). 3. Nagyobb, trapezoid-alakú véső (2. sz.), amely azáltal, hogy a teste elül-hátul ívelődik, bizonyos fokú zömökséget kapott. 4. Enyhén ívelt tengelyű balta, éle ívelt, befelé kiugrik a szerszám testéből, — nyéllyuka mindkét végén ívesen bekap, foka ívelt s ez befelé kissé megnyúlik (3. sz.). 5. Balta. Tengelye és ferde éle ívelt, ez utóbbi mindkét oldalon kiugrik a szerszám testéből, nyéllyuka befelé kis mértékben megnyúlik s egyenesen vágott, külső vége enyhén bekap, foka ívelt (4. sz..) 6. Balta. Tengelye és teste ívelt, ívelt az éle is és mindkét oldalon kiugrik, a szerszám testéből, nyéllyuka ibefelé kis mértékben hengeresen megnyúlik, mindkét vége ívesen bekap, foka ívelt (8. sz.). 7. Balta. Éle erősebben ívelt és ferde, mindkét: végén kiugrik a szerszám testéiből, nyéllyuka befelé hengeresen megnyúlik és egyenesen vágott, kívül ívesen kap be (6. sz.). 8. Balta. Tengelye, foka és a háta ívelt, éle roncsolt, nyéllyuka befelé hengeresen nyúlik meg s egyenesen vágott, kívül ívesen bekap, foka ívelt. (5. sz.). 9. Balta. Tengelye és éle ívelt, ez utóbbi ferde, befelé kiugrik a szerszám testéből, nyéllyuka befelé hengeresen nyúlik meg s egyenesen vágott, külső vége ívesen kap be, foka ívelt volt, de letörött. (1. sz.). A lelet legegyszerűbb típusát a képünkön 2, 7. és 9. sz. alatt ábrázolt trapezoid vésők képviselik. Ezek közül is a 7. és 9. sz, szerényebb köntösbein jelenik meg, ellenben a 2. sz. imár formásabb, a rézöntő mester, akinek kezéből kikerült, fejlettebb formaérzékkel gyakorolta rajta a mesterségét. Mind a hármat bőséges számiban ismerjük a Kárpátmedencéből s az ezen kívül vele szomszédos területekről, valamint távolabbi körzetekből is. Kőből való elődeiket utánozzák. A 7. és 9. sz.-m analógiáikat találunk Pulszky: Rézkorának (Bpest, 1883.) 43. l.^on az 5. kép 10., 11., 14. sz. alatt) és ugyanezeket ismétli meg a Mo. Arch. I. к. (Bpest., 1897.) XIV. t. 10., 11., 14. és XVI. t. 4. sz. alatt), — Montelius pedig a Chronológiája (Braunschweig, 1900.) 7. képe alatt Scho-