Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

in BORSY KÁROLY és 111 német nyelvű. Nyilván ennek az aránynak megváltoztatását célozta az a határozat, hogy 20 Ft-ot magyar és 10 Ft-ot német könyvek vásárlására fordítanak. Ezen az ülésen vetette fel Putz alelnök azt a nagy tetszéssel fogadott javaslatát, hogy az első pécsi nyomda alapításának 100. évfordulója alkalmából tartsanak emlékünnepet. A műtársak előrelátására vall, hogy egyben kimondták, miszerint minden tag 5 Ftnot befizet az esetleges deficit fedezésére.

57 Azok a nyomdászok, akik valamilyen oknál fogva munkanélkülivé váltak, rendszerint vándortbotot vettek kezükbe és gyalogosan rótták az országutakat, városról-városra járva kerestek új helyet. Az ilyen vándorlók, — a segélyző egyletnek létrejötte óta — ha tagok voltak és kötelezettségeiknek egyébként eleget tettek, a nyomdavárosók egyleteinél ún. viaticuimot, útipénzt kaptak segélyként. Sajnos a sok valóban rászoruló között akadtak olyanok is, akik visszaéltek ezzel a lehetőséggel és nem annyira munkakeresők, mint inkább munkakerülők voltak. A pécsi egyletet is félrevezette egy ilyen szélhámos, mire az egylet a Typographia nyilvánosságán keresztül óvatosságra intette a többi egyletet.

58 Egyúttal közhírré tette, hogy csak olyanoknak fizet viaticumot, akik igazolni tudják, hogy előző egyletüknél minden kötelezettségüknek eleget tettek. Az egyletet ez évben ismét foglalkoztatta az alapszabályok ügye. Kevéssel Madarász halála előtt, még márciusban benyújtották a pécsi tanácshoz a múlt évi kívánalmaik szerint módosított alapszabályokat, azzal az eltéréssel, hogy most már egyesítve a segélyző és önképző egyletet, a célkitűzéseket összefoglalták. A tanács március 26-án terjesztette fel a kérelmet a 'belügyminiszterhez,

59 melyre Zeyk államtitkár csak szeptember 2-án adott — elutasító 7- választ.

60 Az államtitkárnak bizonyára azért volt szüksége öt hónapra, hogy 13 fő és számos alpontiban elmondhassa kifogásait és kellően alátámaszthassa az elutasítás okát. Ez alkalommal nem is egyedül, hanem mint írja, a „földmívelés, ipar és kereskedelmi miniszter úrral egyetértőleg" határoz. Legérdekesebb az első kifogása, ezt szószerint közöljük: „1. az 1. § b) pontjára vonatkozólag világosan kimondandó, hogy melyek azon anyagi érdékek, melyeik megóvását és előmozdítását az egylet feladatául kitűzi és mily eszközöket szándékozik e czélra használni?" E kérdés voltaképp már magyarázatot ad az elutasítás igazi okára is. Mert a minisztérium előtt úgy látszik, érthetetlen volt, milyen anyagi érdekei lehetnek a nyomdászoknak, csak nem magasabb béreket akarnak kicsikarni s ezzel újabb terheket róni szegény főnökeik vállára? Mert ha ilyen szándékúk lenne, esetleg az érvényesítéshez erőszakos eszközökhöz is nyúlnak. Ezek a minisztérium igazi aggodalmai, melyeket a fenti szavak és a további 13 kifogás-pont leplezni igyekszik. A munkásság ekkor már erő, méghozzá kellemetlenül nagy erő a kapitalizmus és annak hűséges érdékvédője, az államapparátus bürokratái eUen. Ennek tudatában Zeyk államtitkár úr a maga posztján igyekszik megtenni, ami tőle telik, igyekszik megakadályozni a munkásegylet törvényes elismerését, — ameddig csak lehet. 57 T. 1872. augusztus 20. 58 T. 1872. október 10. 59 P. Á. L. 2421/1872. Pécs közig, m P. Á. L. 8421/1972. Pécs közig. A miniszteri leirat száma 24.111.