Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

A PÉCSI NYOMDASZEGYLET ELSŐ ÉVEI 35 mus tarthatatlansága azonban mindinkább nyilvánvalóvá vált s az 1860-ban kiadott ún. „októberi diploma" már távolodást jelentett a holtpontról. Jóllehet korántsem elégítette ki a magyarság követeléseit, mégis alkalmas volt arra, hogy mérsékelt mozgásba hozza a anagyar életet, amiről a nyomdaipar fejlődésére vonatkozóan adatok tanúskodnak. Magyarország területén 1850-iben 51 helyen 71 nyomda, 1860-ban 53 helyen 68 nyomda, 1866-ban 67 helyen 104 nyomda működött.

0 Pécsett ekkor még csak a Lyceum nyomda létezett, ímely 1856-tól kezdve

7 bérlők kezén volt. 1860-han a Kaposvárról ideköltözött Bitterman Ede kapott második nyomda nyitására engedélyt,

8 azonban alig két év múlva visszament Kaposvárra. Ismételt kérvényezés után ifj. Madarász Endre 1866-ban,

9 Taizs Mihály 1868-Ъап

10 kapott nyomdaengedélyt Pécsett. II у módon rövid néhány év alatt Iháramra szaporodott a pécsi nyomdák száma, melyekben összesein 5 .gyorssajtó, 2 kézi sajtó és 2 egyéb célú gép működött,

11 ami vidéki viszonylatban elég jelentősnek mondható. Még feltűnőbb azonban a három üzemben foglalkoztatott dolgozók száma: 17 szedő, 3 gépmester, 1 nyomó és 6 tanuló.

12 Már a nyomdák szaporodásából következtethetünk a gazdasági élet fellendülésére. Továibbmenően a nyomdákban dolgozók aránylag magas száma bizonyítja, hogy ezidőben a nyomdák munkaellátottsága is kielégítőnek, sőt jónak volt mondható. Hozzájárulhatott a foglalkoztatottsághoz az is, hogy 1867. március 31-én, — mint a lap vezércikke írja — „alkotmányos életünkkel föléledtek a Pécsi Lapok is". E lap, mely hetenként kétszer jelent meg, s mai szemmel nézve elég sajátos képét adja a korabeli Pécs életének, ifj. Madarász Endre nyomdájában készült és ő volt a lap kiadó-itulajdonosa is. A Lyceum nyomdát ebben az időben Ramazetter Károly bérelte. A nyomda erőssége, mely a rendszeres foglalkoztatást elősegítette, az egyházzal való kapcsolata, de még inkább közigazgatási nyomtatványraktára volt. Ugyanakikor Taizs Mihály is nagy szorgalommal dolgozgatott kicsiny műhelyében, — javarészt csak egy-két segítséggel. Igyekezetével párosult becsületessége révén, ha nemi is nagy, de állandó üzletkört szerzett, s egyben kivívta magának a pécsi nyomdászok közmegbecsülését is. A hatvanas évek vége, — tárgyalt időszakunk kezdete — tehát a pécsi nyomdászat szempontjaiból kedvező, konjunkturális jeleket mutat, amelyek viszonylagos helyzeti és kereseti biztonságot jelentettek az itt dolgozó nyomdászok számára, s mintegy előkészít ették és megteremtették annak tudatát, hogy érdemes összefogni a közös érdekek védelmére. A pestHDudai könyvnyomdászok 1862 márciusában — az 1848-ban megalakított és 1853-iban betiltott — egyletüket újra szervezték, „Pest-budai vándor és beteg könyvnyomdászokat segélyző egylet" néven.

13 Hamarosan 6 Firtinger Károly: A ím. állam nyomdászattörténelmi térképe. Bp. 1896. 18. 1. 7 Kopcsányi: i. ím. 14. 1. 8 Pécsi Állami Levéltár (továbbiakban P. A. L.) 6298/1860. Pécs közig. 9 P. A. L. 313/1867. Pécs közig. 10 P. A. L. Pécs 1868. márc. 6-i tanácsülés jegyzőkönyve, 240/1500. sz. 11 Typographia, (továbbiakban T.) 1870. okt. 10. melléklet. 12 T. 1869. május 20. 13 Novitzky N. László: Egyesült erővel. Bp. 1912. 61. 1. 3*