Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 321 már a tömegcikké válás jele, amikor abban már nem lehet sajátságos népi jellegzetességet látni. Ez arra mutat, hogy a nyugati germánok által hozott karperecek mintájára itt is készültek ilyenek és azok viselése az itteni helyi lakosság körében is elterjedt. Az ipar kihasználta a konjunktúrát, de az eredeti jelleg megőrzésiére nem helyezett súlyt, mert az itteni helyi lakosság a mögöttük meghúzódó gondolati jelentést neon ismerte, csak tetszetős ékszereket látott bennük. Ezért bizonytalanak vagyunk abban, hogy az ilyen nyilván késői, a nyugati germán állatfejes karpereceik mintájára készült, de eredeti jellegükből már kiforgatott karperecek még ugyanarra a nyugati germán ethnikumira mutatnak-e. Az ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a jövevények magukkalhozott eredeti népi sajátságai ilyen rövid idő alatt elmosódtak volna. Kerek Meduza-imaszlkunk (XXXVIII. t. 17) a ládikaveretek technikájában készült, így szintén helyi vonás lehet. Hasonlók voltak Pécsett a Széchenyi-téri XI. sírban is.

324 Ugyanilyen technikában készültek a zengővárkonyi II. temető 10. sírjában talált kerek pitykék is (XIV. t. 13—22). Krisztus^monograimmos bronzlemezünk miiétét nem tudjuk. Valami foglalat lehetett; mindenesetre biztos jele a kereszténységnek Pécs környékén. A rendelkezésre álló leiletanyag csekélysége miatt egyelőre ethnikai szempontból is bizonytalanságiban vagyunk a kői, máriakéméndi, meződi és a bir járni leletek hovatartozása kérdésében (harmadik csoport). Kői és meződi leleteinkkel kapcsolatban mégis megkockáztatunk egy-két megjegyzést. Számos jel mutat arra 303. o.), hogy Kőn a településnek a IV. századnál korábbi előzményei is voltak. A 4. sír leletei és a velük kapcsolatban tett megfigyelések alapján valószínűinek tartjuk, hogy a limesre is irányítottak nyugati germán telepeseket, vagy később innen Pécs környékéről kerültek oda ilyenek. A sírban talált sok karperecre (XXXII. t. 1, 6—8; XXXIII. t. 1—6), a több huzalszálból csavart hurkos-kampós záródású karperecre (XXXII. t. 1), a csontikarperecre (XXXII. t. 6—8), és arra alapítjuk e véleményünket, hogy a jobb karon egy, a balon hét karperec volt. A meződi lelet (XXXIV. t. 12—14) karperecei szintén arra mutatnak, hogy ott is nyugati germán telepes sírjáról lehet szó. Ez téglasír volt, ami a zengővárkonyival együtt (182. o.) arra mutat, hogy a téglasír eredetileg is használatos lehetett e nyugati germán csoport körében, esetleg annak használatára fokozatosan itt tértek át. Azt sem lehet kizártnak tartani, hogy ez a nép nem volt egységes: egyes csoportoknál a téglasír, másoknál a í'öldsír használata dívott. Feltehető ugyanis, hogy ezt a telepes lakosságot más-más vidékről toborozták. Röviden foglalkozni kell még azzal a kérdéssel, milyen területre terjedt ki itt Pécs környékén a nyugati germán telepítés, és milyen célból történt? Hogy zengővárkonyi csoportunk területi elterjedésiéről helyes képet alkothassunk, számításba kell venni más Tolna és Baranya megyei lelőhelyeket és leleteket is, ' Wosinzsky Mór Lengyelről (Tolna m.) szerzett a mieinkhez hasonló hegyes vas házieszközt. A Szárászpusztára vezető út -mentén forgatás alkalmával találták keskeny talpú anyagedényekkel, faládika vaspántjaival, fogantyújával és római pénzeikkel együtt,

325 Ez annyira jellemző zengővárж Török Gy., i. h. IV. t. 4, 7, 10, 13, 16. 325 Wosinszky M., Tolnavánmegye története II. 783.; Intercisa I. 39. 162. j. 21 J. P. Múzeum