Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSŐRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 317 A mieinkhez hasonló vastagvégű karperecek gyakoriak ugyan az Alföld késöszarmata régiséganyagálban, anégsem valószínű, hogy onnan származtak ide, mert kísérő leleteik hiányoznak. Dák vonások Némely karperecünk állatfejein (XIII. t. 1—2, XXII. t. 1—2) és lemezes karperecünk díszítéséiben (XII. t. 4, XI. t. 7) a dák karperecekre emlékeztető stílusbeli sajátosságokat vélünk felismerni (279. o.). Ezt arra vezetjük vissza, hogy dák művészeti elemek is kerültek bele abba a pontuszvidéká művészetbe, amely a bakodpusztai karperecet és annak művészeti körét létrehozta.

308 Az Alföld későszarmata régiséganyagában fellelhető rokon vonások Zengővárkonyi hurkos-kampós záródású karperecünkhöz (IX. t. 25) hasonló záródású torquesek. A különbség csupán annyi, hogy ezek nyílása a kulcslyukhoz hasonló,

300 de van kerek nyílású is.

810 Legtöbbször az Alföldön is germán kapcsolatokra mutatnak.

311 Zengővárkonyi vastagvégű karperecünkkel (XIII. t. 4) egyező bronzkarperecek, legtöbbször szintén germán jellegű sírleletegyüttesben.

312 A karperecek gyakori előfordulása (kedvelése). Főleg a vastag végűekbőtl, gyakran több is volt egy-egy sírban és az egyik karon több, mint a másikon.

313 Néha a jobb, máskor a bal karon volt több, míg a mi zengővárkonyi leletcsoportunkban mindig a bal karon. A keramikai anyagban a keskeny, kerek talpon álló, egyfüles bögre (295. o. XX. t. 3—4, 64. kép). Polyäder gyöngyök (XXIV. t. 20) gyakran germán jellegű tárgyakkal együtt.

314 Kettősen kúpos kék üveggyöngyök (II. t. 1) kedvelése (gyakorisága).

315 Marikolatgornbos kés, feltéve, hogy a szentlásziló-szentegyedpusztai 3. sírban talált hiányos vastárgy (XXVIII. t. 2) valóban késnyél gombja volt.

31<i Zengővárkonyi csoportunk etfhnikai szempontból számbajöhető vonásai és tárgyi jellegzetességei alapján germán népcsoportra vagy legalábbis a germán népelem túlsúlyára gondolunk. A biztosaibban megítélhető tárgyi formák, mint a nyugati késtípus ck, a nyugati típusú sarkantyú, a csontkarperecek, a szentlászló-szentegyedpusztai csat és a kis faedények nyugati germánokra mutatnak. Nyugati vonást látunk zengővárkonyi égetett temetkezésünkben is, imivei ezidőtájt sem Pannoniában, sem pedig keletebbre nem volt szokásban a halottégetés. Vannak keleti germánokra valló tárgyi jellegzetességek is mint a vastagvégű karperec, a hurkosnkampós záródású ezüstkarperec, a hurkoskampós záródású fülbevalók, a tűzcsiholó, a két végén csőalakúra megnyúj308 Fettich N., Régészeti taraalmáinyok. 29., 63—64. m Párducz M., Szarmatakor III. XXIII. t. 7; LXXV. t. 7; LXXVI. t. 5, stb. 310 Uo, LXX. t. 10. 311 Uo., 121. 312 Uo., LXXVI. t. 1—7; LXXXI. t. 1—10, stb. 3,3 Uo., 83., 85., 88., 91. 314 Uo., LXXV. t. 1—10, stb. 315 Uo., V. t. 8. 3,6 Párducz M., Szarmatakor II. 37—40. XXV. t 5—6.