Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

314 DOMBAY JÁNOS katonánk nem római veit.­75 ' A nyugati típusú kés és sarkantyú, valamint a faedény (vasabroncsok, 297. o.) nyugati germán egyénre vall. A vas-abroncstöredékek (III. t. 24—31, IV. t. 2—11) arra mutatnak, hogy a zengővárkonyi II. temető 3. sírjában is volt faedény. Az osztropa­takai vandál sírban faveder volt;'­80 gyakoriak faveder veretei a pomerániai, nyugatporoszországi, lausitzi és a keletibrandenburgi burgund sírokban is. 281 A 4. sírunk leletegyüttese alapján valószínűnek tartjuk, hogy e fa­edények, zengővárkonyi csoportunkban, gerimán népelemekkel, esetleg ethnikummal lehetnek kapcsolatosak. Az a típusú hurkos-kampós záródású karperec, amelyet zengővárkonyi le-letcsoportunkban a zengővárkonyi II. temető 5. sírjában talált példány (IX. t. 25) képvisel, a keleti germán kultúrbefolyás terjedése következtében jutott el nyugatra (284. o.). Az Alföld szarmatakori régiséganyagában ha­sonló záródású torques van és az ott is germán ethnikummal kapcsolatos 282 Az ilyen típusú karpereceket más kutatók is germánnak tartják.­83 Germán vonást látunk a zengővárkonyi leletcsoportunkban gyakori, több huzalszálból csavart, hurkos-kampós záródású karperecekben is (XXV. t. 3—4, 6 stb.). Arra alapítjuk ezt a nézetünket, hogy ezek itt aligha vezet­hetők vissza korábbi előzmény ékre,­84 mivel ilyen helyi előzményekre valló vonások egyáltalában hiányoznak leletegyüttesünkből és ezeknek a kar­pereceknek a pontos megfelelőit nyugati germán (alamann) területről is­merjük. 285 Ide soroljuk a zengővárkonyi II. temető 13. sírjában talált egyszerű karperecünket is (XI. t. 9), amelynél a bronzhuzal egyik végéből hurkot, a másikból kampót alakítottak, nemkülönben az olyan hurkos-kampós zá­ródású fülbevalókat is, amilyenek a fazekasbodai 7. (XXIV. t. 13—14) és a kői 4. sírból kerültek ki (XXXII. t. 2—3). Hasonlóikat találtak a fenék­pusztai 24. sírban is, mégpedig a gótok hagyatékában is otthonos ékszerek társaságában. 28 " Az alföld szarmatakori anyagából a szentes-sárgaparti 35., 287 a lovrini, 288 , zsámbóki 205 ' és а gőbölyjárási 25 ' 0 sírleletet említjük a többi között, amelyekben hurkos-kampós záródású fülbevaló, ráfűzött polyädergyöngyökkel és gyöngy nélkül, germán jellegű torquessel, duzzadt­végű karperecekkel és lunulával, tehát germán jellegű tárgyakkal együtt fordul elő. A zengővárkonyi II. temető 9. sírjában talált vas tagvégű karperecün­ket korábban is germánnak mondottuk (XIII. t. 4). Hasonlók az alföldi késő szarmatakori temetőkben is leginkább germán jellegű ékszerek társaságá­ban kerültek elő (284. o.). 279 Intercisa I. 91. 280 L. Schmidt, a. a. O., 115. 281 Uo., 166. 282 Párducz M., Szarmatakor III. 121.; K. Tackenberg, a. a. O., Tai. 25. 5.; H. Reinerth, a. a. О., III. Tal 459. 283 Iintercisa II. 419. Abb. 92. 284 Uo., 418. Abb. 88. 2S: > R. L. Beiart, a. a. O., Abb. 3. 12. 28(i Pekáry T., i. h. 4. kép 24. 1—24. 4. 27. 287 Párducz M., Szarmatakor III. XXIII. t. 1—13. 288 Uo., LXVIII. t. 1—6. 289 Uo., LXXII. t. 1—6. 290 Uo., LXXVI. t. 1—7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom