Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
312 DOMBAY JÁNOS a Széchenyi-téri XI. sírban. 262 Ennek a pontos megfelelőjét Baseliból ismerjük, ugyancsak ikésőrómai (IV. sz.) sírból, amelyben a késen kívül hagymafejes íbronzífibula és a mieinkhez hasonló üvegpohár is volt. 263 Urnánk szélén talált késhez (XVI. it. 11) hasonlót 'még Dunapentelén és Fenékipusztan is találtaik. 264 Sági Károly szerint ez a késtípus a keletről jövő népvándorlásikori népeik hagyatékában ismeretlen; Rajna-vidéki eredetűnek tartja; Pannóniában való megjelenését az onnét történt nagyszabású telepítéssel hozza kapcsolatba. 2or > Hasonlóképpen vélekedik e késtípusról Barkóczi László is. 266 Van egy 'másik közös késtípus is, amely a lampertheiimi régiséganyagban egy, a zengővárkonyihan négy példányban fordul elő (II. t. 8, III. t. 22, XVIII. t. 3, XIX. t. 8). Ilyen volt a pécsi Széchenyi téri IX. sírban 267 és a mucsfai 2. sárban is. 268 A zengővárikonyi II. temető 4. sírjában észlelt szimbolikus lovastemetkezés nem kevésbé hat idegenül mint az égetett, noha ez; csontvázas sír. A szimbolikus lovastenietkezésre a zabián (VIII. t. 17) kívül a két vascsat mutat (VII. t. 2—3). Ez utóbbiak is nyilvánvalóan lófelszereléshez tartoztak, mert a halott Övéihez, fekvésük után ítélve, az ezüst szíj vég és a nagy ezüstcsat tartozott. Lófelszerelésre vall az is, hogy a két vascsatot, a zablával együtt, a halott lábainál találtuk. Megerősíti a szimbolikus lovastemetkezést a halott lábfejeire helyezett egy-egy sarkantyú is (VI. t. 4a, 5a, 4—5b). Ezek legközelebbi megfelelőit szintén germán köriből, a leunai tbüring fejedelmi sírból ismerjük. 269 Ennek a kengyele is háromszárnyú; felgombolására vagy felerősítésére a mieiiniken levőkhöz hasonló hosszúszárú, nagy, laposfejű, nittszerű gombok szolgáltak. A mieinknek is hasonló tövisük lehetett; erre vall a tövis aljáin levő korongalakú tag, amelynek nyakán másik, de nagyobb, bordázottszélű korong foglal helyet. Ez utóbbi felső lapjából kis hengeralakú hüvely áll ki; nyílásában vasrozsda-rögöcskék láthatóik: ebben foglalt helyet a tulajdonképpeni vasitövis. A kétkorongos tövistagot nittszöggel erősítették rá a sarkantyú keresztalakú középső tagjára, amiből következőleg lyukas volt. A tulajdonképpeni vastövist ezek szerint csak a kétkorongos tag feJnáttelése után helyezhették el hüvelyében. A leunai sarkantyú tövistagja szintén hármas tagozódású; alján a imieinken levőkkel megegyező korong, az ebből kinyúló nyakon kissé nyújtott gömbalakú tag, ezen pedig a tulajdonképpeni kúpalakú, hegyes tövis foglal helyet. Hasonló hároimszárnyú kengyellel és kúpalakú, hegyes tövissel ellátott két ibronzsarkantyút találtak a baseli 317. sírban is. Töviseik a mieinkhez hasonló, kettős koronggal ellátott hüvelyben ülnek. Figyelemreméltó, hogy a térdektől 10 cm-nyire a lábfejek felé találták. Ebiből arra következtettek, hogy egyszerűen csak a halott mellé adták, mint a mieinket is, esetleg a vádli magasságában voltak a csizma szárára erősítve. A sírban rajtuk kívül 202 Tör&k Gy., i. h. IV. t. 18. 203 R. Laur—Belart, a. a. O., Abb. 19. 6. 264 Iintercisa I. 56. 265 Uo. 206 Uo., 39. 162. j. 267 Török Gy., i. h. II. t. 15. 268 Csalog J., i. h. XXV. t. 28. 269 H. Reinerth, a. a. O., I. Taf. 150. 1.
