Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
308 DOMBAY JÁNOS nyugati hídfője. Mióta a gótok elfoglalták Erdélyt, ezen út révén Pannónia is közvetlen veszélybe került. Ezzel függ össze, ihogy 293-ban Diocletianus személyesen irányította és ellenőrizte a Lugiaban folyó erődítési munkálatokat. 248 Lugio volt a carp telepesek ellenőrzőhelye is, akiket azért telepítettek át Pannónia arcvonalára, ihogy azt a gótok ellenében biztosítsák. E carp telepesek utódai később éppen itt Pécs környékén bukkannak fel. 249 Ezek után nem szorul magyarázatra, bogy Lugio közvetlen nyugati mögöttes területén eleven élet folyt ebben az időben, ami a települések sűrűségében is kifejezésre jutott. De érthető így az is, hogy ezt a fontos katonai állást a belső útihálózatiba is bekapcsolták éppen azért, hogy védelmi ereje, szükség esetén, a tartomány belsejéből is táplálható legyen. Erre az időre esik Pannónia új felosztása, aminek következményeként Aquincum helyett Sopianae lett az új Valeria tartomány polgári közigazgatási székhelye. 250 Ebiben az a körülmény játszott közre, hogy Aquincum, ez az exponált, fontos stratégiai hely, egyaránt célpontja volt az északról és a keletről jövő barbár támadásoknak. Sopianae ezzel szemben viszonylag félreeső helyen volt; megbújt itt a Mecsek tövében. Lelőhelytérképünk mutatja, hogy a Mecsek-tői délreeső terület, a Duna vonalát kivéve, igen gyérenlalkott volt: mocsaras lehetett. A rendezésből, nézetünk szerint, a tartomány e déli részének és Sopianaenak viszonylag nagyobb biztonsága tűnik ki; nyugalmasabb, biztonságosabb volt itt az élet. A város, a tartományi székhellyé történt előléptetés után, feltehetően rohamosabb fejlődésnek indult. Megnövekedett a hivatalnokok száma. Élénkebbé vállhatott a dunaimenti erődvonallal való kapcsolat is : a határon szolgálatot teljesítő katonatisztek is bizonyára gyakran felkeresték a várost. E változások előnyösen befolyásolhatták a város ipari, kereskedelmi, egyszóval gazdasági életét is. Mindezekben nagy szerepet játszott a város kies fekvése és a kedvező természeti viszonyok is; a Mecsek napsütötte déli lejtője és egyáltalán maga ez a mediterrán táj is — bizonyára akkor is — nagy vonzóerőt gyakorolt az emberekre. A meggazdagodott polgári hivatalnokok, katonatisztek és üzletemberek szívesen választották a várost végleges letelepedési helyül és földbirtokot szereztek itt. Ezekre mutat Pécsett a Máriában és Kővágószőlősön ismert, valamint legújabban Peilérdem, Bicsérdem, a szilágyi Aranyoldalban és a Maloimalján, valamint a Szebényben felfedezett rómaikori. romterület, továbbá a Hosszúhetény batárában, a Somkerék dűlőben, részben fel is tárt, nagyméretű római villa. Véleményünk szerint mindegyik romterület egy-egy római villa maradványa. Mind egy-egy nagyibirtok középpontja volt; államiak is lehettek közöttük. A Kővágószőlősön talált festett sírlkaimara 251 bizonyára a viliatulajdonos vagy hozzátartozójának a sírja volt, A hosszúhetényi villa mellett is találtunk festett sírkaanarára valló nyomóikat (?). A pécsi Dómtéren talált festett sírkamarák és a föléjük emelt emlékkápolnák 252 a városban lakó 2 '> 8 Alföldi-Nagy-László, Budapest története 1—2. 673—674. 249 Ammianus Marcellinus, 28. 1, 5; Alföldi-Nagy-László, i. m. 674. 250 Alföldi-Nagy-László, 675. * 51 Horváth A., Arch. Közi. VII. (1868), 189. 252 Gosztonyi Gy., A pécsi ókeresztény temető. 16—34.
