Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
298 DOMBAY JÁNOS agyagpohár (XX. t. 1), a lib. sírban az üvegpohár, a fazekasbodai 6—7. és a szentlászló-szentegyedpusztai 5. sírban a füles bögre (XXIII. t. 13—14, XXXV. t. 1). A fazekasbodai 5. sírban nem volt edény, a kői 3. sírban pedig csak a baromificsontokat tartalmazó tál volt. Mindkettő szegény sír. A zengővárkonyi II. temető 11b. sírjában a medencén voltak a baromficsontok, holott két tál is volt benne (19. kép). Ezekben valószínűleg másfajta élelem volt. Az 1949-ben feltárt intercisai 68. sírban is találtak baromiiesontokát. 23,i Itt lesz helyénvaló foglalkozni azzal a kérdéssel : vajon f elismerhetők-e temetőinkben és sírjainkban a temetkezéssel kapcsolatos keresztény vonások? A zengővárkonyi II. temető 3. sírjában zöldmázas agyagkorsó, barnásvörös, mázas tállal volt együtt. 237 A 4. síriban, a csontváz lábai és a sír nyugati keskeny oldala között, egyfülű, sárgászöld, mázas agyagkorsót, összenyomódott üvegpoharat, házityúk és házilúd csontjait tartalmazó, kisebb, szürke agyagtálat találtunk, peremére helyezett vaskéssel. Az agyagkorsó és az üvegpohár alapján gondolhatnánk keresztény rítusra. Korsó és pohár képét festették a pécsi II. számú festett sírkamra fülkéjének szemközti falára. 238 Az üvegkorsó és pohár együttes jelenlétét késői római sírokban a kutatók a kereszténységgel hozzák kapcsolatba. 239 A zengővárkonyi II. temető 11b. és 17. sírjában levő üvegpoharat a föld teljesen összenyomta. A töredékekből ítélve kúpalakú volt, mielyet megállítani nem lehetett. Ilyen pohár volt a ságvári 212. sírban is, ezt azonban kék pettyekkel díszítették, ezenfelül feliratot is karcoltak rá. Az ilyen poharakat temetési célokra használták. Szükség esetén egyszerű darabokkal helyettesítették. Ilyen poharak keresztény jellegű sírokban maradtak ránk, 240 így ezen az alapon a szóbanlevő sírjainkat is ókereszténynek tarthatnánk. Anyagi meggondolásból neim teszünk éles különbséget agyag- és üvegkorsó között, A zengővárkonyi sírokban semmi más biztosan keresztény vonatkozású emléket nem találtunk. A 3. sír korsója és tálja, a 4. sír agyagkorsója és üvegpohara, továbbá a 11b. és 17. sír üvegpohara alapján gondolhatnánk keresztény rítusra, ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy sírjainkban a pogány temetkezési rítus jellegzetességei (pénz, fegyver, élelem) túlsúlyban vannak. Pécs az i. u. IV. században már a kereszténység egyik központja volt; 241 a vidék lakói ismerkedhettek a kereszténységgel és pogány temetkezési szokásaik mellé vehettek át keresztény szokásokat, vagy utánozhatták azokat. Leleteink legfeljebb ennek az ismerkedésnek a nyomait imutatják. Ez arra mutatna, hogy a leletanyagunkat hordozó nép körében a kereszténység még nem tudott mélyebb gyökeret verni. Idegenből jött telepes lakosságról lévén szó, a gyér nyomok a kereszténységgel való korábbi ismerkedés jelei is lehetnek. 236 Iintercisa I. 73. 237 V. ö. 206. j. 238 Gosztonyi Gy., A pécsi II. számú festett sánkamra és sírkápolna. A. Ê. III. (1942), 199. 3. kép. 239 Bónis E., Későrómai üvegleletek Aquincumból. BpR. XIV. 567. skk. 240 Radnóti A., Római kutatások Ságváron. A. É. LII. (1939), 157^158;. Nagy L., Az aquincumi ókereszténység újabb emlékei. A. É. I. (1940). 247. 241 Nagy T., i. h. 82.
