Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
274 DOMBAY JÁNOS Az 1. és 2. alattiakhoz hasonló késeket nyugati germán sírokból, 66 a 2. alattihoz hasonlókat ezenkívül Intercisa-ból és Fenékpusztáról ismerünk. 07 Sági Károly szerint a 2. alatti késtípus Rajna-vidéki eredetű és nagyobbszabású telepítés révén került Pannóniába. 08 Hasonlók voltak a budaújlaki sírban is. ° 9 Hasonló, csak nagyobb kés került ki Pécsett a Széchenyi téri XI. sírból. 70 Arai 1. típusunkkal megegyező kés volt a mucsfai 2. sírban, a zengővárkonyiaikhoz hasonló szívalakú, szíj véggel és félköralakú, hátul egyenes záródású öntött csatkarikával. 71 Ilyen kést találtak Pécsett, a Széchenyi téri VI. és IX. sírban is. 72 A székesfehérvári István Király Múzeum által 1914-ben vétel útján megszerzett dunapentelei leletben az előzők szerint Rajna-vidéki típusúnak mondott vaskés, továbbá vasnyárs, csikózabla és vas sarkantyú volt. A leletösszefüggésbőil sír leletre következtetnek. 73 Barkóczi László nyomán 74 bizonyosra vesszük, hogy az említett vasnyárs azonos a mi hegyes, vas házieszközeinkkel (XII. t. 21). Mivel ez itt nálunk kivétel nélkül csak női sírban fordult elő, valószínűtlennek tartjuk, hogy a dunapentelei példány a többi tárggyal együtt egyazon sírból került ki. A kés, a csikózabla és a sarkantyú ellenben származhatott egyazon sírból. Erre zengővárkonyi csoportunkban is van példa. A zeogővárko<nyi II. temető 4. sírjában két kés (VII. t. 4—5), csikózabla (a lábfejek között ,VIII. t. 17), két finomművű bronz-sarkantyú (mindkét lábfejen egy-egy, VI. t. 4a, 5a, 4—5b) és még fegyver: vaslándzsa is volt (VI. t. 1). Sági Károly ezeket a zablástemetkezéseket is a IV. század közepe körüli betelepítéssel hozza kapcsolatba. 75 A szóbanlevő zengővárkonyi sírunkban, a lábfejeken, egy-egy szíjborítót találtunk, mely a lábbeli felerősítésére szolgáló szíj foglalata lehetett (VI. t. 8—9). Ugyanezen sírunk, továbbá a zengővárkonyi II. temető 10. sírjában talált öv arról tanúskodik, hogy a katonák vagy katonaviselt emberek sírjába a halott katonai felszerelési tárgyait is beletették. Zengővárkonyi 4. sírunk esetében, a zabla mellékelésével még a fegyvernemre is történt utalás. Ez a zengővárkonyi sírunk tartalmánál fogva élesen kiütközik a többi közül. A zabián és a sarkantyúkon kívül különös figyelmet érdemel a két vascsat (a sírleírásban a 11. és a 15., 197. o.) ; amely csakis lószerszámhoz tartozhatott, mivel nyilván az ezüstcsatok tartoztak a halott felszereléséhez. A sarkantyúval kapcsolatban érdemel említést a lábfejeken talált, egy-egy négyszögletes lemezes szíjborító is. Ezek lábbeli bőrfüleesén lehettek és a lábbeli felszíjazására szolgáló szíjat rögzíthették a fülésesekhez. Arra mum H. Reinerth, a. a. O., III. Taf. 468. 7; E. Schuldt, Pritzier, ein Urnenfriedhof der späten römischen Kaiserzeit in Mecklenburg. Abb. 395. 67 Intercisa I. 56. ti8 Uo. 69 A. É. I. (1881), 139. 12—13. 70 Török Gy., i. h. IV. t. 18. 71 Csalog J., i. ih. XXV. t. 28, 25—26. 72 Török Gy., i. ih. II. t. 15, III. t. 6. Ti Intercisa I. 56. n Uo., 39. 162. j. , 75 Uo., 56.
