Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
260 DOMBAY JÁNOS Szentlászló-szentegyedpusztán az alsó karok helyzetét csak az 5. sírnál ismerjük: mindkettő a medencére hajolt (37. kép). Kőn két sírban mindkét alsó kar a medencére hajolt (4., 6. sír, 43—44., 47—48. kép), kettőben csak a jobb; a másik kinyújtva a törzs mellett feküdt. (1., 3. sír, 39., 41—42. kép). Egy sírban mindkét kar kinyújtva a törzshöz zárult (5. sír, 45—46. kép), egy feldúlt sírban pedig az alsó karok helyzete nem volt 'megfigyelhető (2. sír, 40. kép). Szilágyon az 1. sírban a mellen keresztben voltak az alsó karok (55. kép); a 8.-ban a jobb a medencén, a bal a mellen feküdt; a 10.-ben kinyújtva a törzshöz zárultak. A meződi, mariakéniéndi és a birjáni sírnál nincs adatunk a karok helyzetéről. A karok helyzetéről összsefoglálóan azt lehet mondani, hogy az alsó karokat ritkábban a mellre, gyakrabban a hasra, máskor egyiket a mellre, másikat a hasra, néha egyiket vagy mindkettőt, kinyújtva, a törzs széle alá vagy szorosan ahhoz zárva helyezték el. A zengővárkonyi II. temető 5. sírjában talált sarakvasak (X. t. 1—4), vaspánt (IX. t. 27), ácskapocs-töredék (IX. t. 22) és zárnyelv (IX. t. 23) arra mutat, hogy a halottat deszkából készített négyszögletes sírládába fektetve temették el. A sarokvasak belső oldalán levő élénk farostokon kívül a sírládának semmi nyoma seim maradt. E sarok vasak, fekvésük után ítélve (201. o.), téglalap-alapú sírláda felső sarkainál voltak, a hosszanti és a rövid oldalon. A sírláda lezárására szolgáltak. Egyik lapjukat a láda oldalához, a másikat a fedeléhez szögezték. A sírláda, a hosszú, erős szögek tanúsága szerint, vastag deszkából készült; egyik rövid oldalán zárószerkezete is volt (IX. t. 23, 27). összeállításához vagy lezárásához egy ácskapcsot is használtak (IX. t. 22). Fakoporsós temetkezésünk idegen népre mutat. A téglasírok esetében a rómaiaktól vagy a.romanizált helyi lakosságtól történt átvételre gondolunk, a fakoporsó használatában ellenben, a sírban talált germán jellegű ezüstkarperec alapján, inkább germán vonást látunk, mivel a csontvázas temetkezés az i. k. körüli időktől kezdve a germánság körében is meghonosodott. 7 Intercisában és Ószőnyben is találtak fakoporsós temetkezéseket. Intercisában, az 1949. évi ásatás során, több koporsós temetkezést észleltek. A nagyméretű, kovácsolt vasszögek alapján hosszában kettéfűrészelt és így összeillő, teknőszerűen kivájt fatörzsből készült koporsóra, a régebbi ásatások során tett megfigyelések és leletek alapján pedig ládaszerű koporsóra következtettek. 8 Figyelemre méltóinak tartjuk, hogy a zengővárkonyi égetett sírunkban (11a. sár) talált fazékhoz hasonló edény Intercisában koporsós sírból (24. sír) került elő. 9 A zengöivárkonyi II. temető 11.a) sírja égetett temetkezés maradványait tartalmazza (207. o.). Alatta volt a 11b. csontvázas sír. Az égetett temet7 A sziléziai vandalakinál már röviddel i. k. előtt, kelta hatásra, a halottégetés mellett a csontvázas temetkezés is szokásíba jött. A gótok ás ávették és az ő közvetítésükkel más germán törzseknél is elterjedt, majd a IV. századtól kezdve, a kereszténység révén, túlsúlyra is. jutott az égetett temetkezéssel szemben. H. Reinerth, Vorgeschichte der deutischen Stämme. 111. 1013,' 8 Intercisa I. 78—79., 98. 9 Uo. 5 XX. t. 14.
