Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 249 ezeket észak-déli oldalról határoló, nyugat-keleti irányban lefutó vízmosások váltogatják egymást. Nyugati szélénél szakadékos, vízmosásos, akáccal betelepített, meredek oldal van, fölötte sík mező: szántóföldek (52. kép). A község lakói szerint a török időkben falu és temető volt itt. A földek birtokosai egybehangzóan azt állítják, hogy szántás közben alapfalakban akadozik az eke; a falakat kőből és téglából építették és olyan erősek, hogy csak nehezen lehet eltávolítani az eke útjából. Találtak nagy tégláiból épített sírokat is, éspedig nemcsak az Aranyoldal-táblán, hanem a vízmosásos, akácos oldalban is. Ez régebben legelő volt. Tarr János elmondotta, hogy 35 7-5- AZS 53. kép. A szilágyi Aranyoldalban feltárt sírok térrajza 12—14 éves korában több gyermektársával teheneket legeltetett itt, amikor. az egyik vízmosásban nagy téglákat találtak. A téglákat kiszedték. Az egyiktégla felemelésekor csontváz tűnt elő; kezén aranygyűrű volt. Kiss György az Aranyoldalban levő földjén, vízmosásoktól határolt dombon, sok nagyméretű téglát szedett ki. Ugyanezen földjén, de kissé távolabb, az akácos oldal felé, ugyancsak egy dombon, számos edényt talált. Ezeket kereste, mert a törökök által elrejtett kincseket sejtett (bennük: Többen elmondották azt is, hogy régebben az Aranyoldalban igen sok ezüst- és bronzpénzt lehe-