Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 207 Av.: ugyanaz, CONSTANTINUS IUN NOB С; rev.: ugyanaz, de a labarum helyett hadijelvények; vj.: SMKA; kissé kopott kisbronz. Av.: ugyanaz, DN CONSTANS PF AUG; rev.: ugyanaz, de labarummal; vj.: p SIS; kissé kopott kisbronz. Av.: ugyanaz, DN CONSTANTINUS IUN NOB С; rev.: ugyanaz, de hadi jelvényekkel, vj.: lekopott; igen kopott kisbronz. Av.: lekopott; rev.: szárnyas Victoria hajó orrán áll, bal kezében kerek paizsot tart, körirat lekopott; vj.: lekopott; igen kopott kisbronz. 11. sír. Kutatóárkunk szélességében vágta át. Megkerestük keleti, keskeny oldalát s, innen 275 cm hosszúságiban kezdtük meg a kibontását abban a reményben, hogy ez a nagyság meg fog felelni. Kitűnt azonban, hogy rövidre szabtuk a gödröt, mert a koponyát a sír keleti keskeny oldalától számítva 140 cm távolságra, tehát a gödör közepén találtuk meg. Szükségessé vált a gödör nyugati irányiban való meghosszabbítása. E munka közben, a sírgödör keleti, keskeny oldalától 355 om távolságra, 60 cm mélyégben faszénmaradványokat találtunk. Mélyebbre hatolva egyre több lett a faszén, de csak kis területen. 12Û cm mélységben edényt találtunk, mely hamuval vegyes földdel volt tele. Körülötte is sok faszén és hamu volt. Ezt az égetett sírt 11.a-val jelöljük. ll.a) sír. Mélység: 120 om. 1. 13,5 cm magas, sötétszürke, korongolt, díszítetlen agyagurnát találtunk hamuval és égett csontszilánkokkal tele. Alja 7, szájnyílása 10,3 cm átmérőjű; alacsony nyakát kiálló, lekerekített perem zárja be (XVII. t. 3). — 2. Tetején 7,5 cm hosszú, erősen megégett, díszes, hagymafejes, bronzfibula. Résziben meg is olvadt a máglya tüzében (XVI. t. 4). Az edény alatt és körülötte is sok hamut, faszéndarabkát és apró, égett, kékesszürke csointszilánkokat találtunk. — 3. Az urna peremén 12 cm hosszú, hegyes, nyélnyújtvánnyal ellátott vaskés; pengéje 7, nyélnyújtványa 5 cm hosszú (XVI. t. 11). E leletek kiemelése után folytattuk az alatta levő csontvázas sír feltárását, amit ll.b)-vel jelölünk. 11.ib) sír. Ez volt a temető legnagyobb méretű sírja. Hossza 4,8, szélessége 1,8, imélysége 2,1 m-t tett ki. Közepén férfi csontváza feküdt, háton, kinyújtott helyzetben, fejjel keletnek, lábbal nyugatnak. A koponya nyugat felé nézett. Az alsó karok a medence külső széle, a kézfejek pedig a kistompor alatt voltak. A lábakat térdben behajlítva felhúzták, és egymáson keresztben helyezték el. A jobb láb volt felül, Mellékletek (19. kép): 1. A jobb vállon 9,6 cm hosszú, díszes, hagymafejes, bronzifiibula. Tűtartó ja a kulcscsonton, feje az első bordán feküdt, tehát fejével lefelé volt. A tűtartón zárószerkezet van, mely biztosította a tűt a kicsúszás ellen (XVI. t. 1-la). Hasonló zár működését a fazekasbodai 4. sírban talált fibulán lehetett tisztázni. (223. p., 32. kép). — 2. A jobb medence fölött rendkívül vékonyfalú üvegpohár apró töredékei. A föld teljesen szétnyomta. — 3. A keresztcsont fölött apró szárnyascsontok. — 4. 9 db bronzpénz; 4 db a medencében, 1 db az alatt, 4 db a jobb kézfej csontjai alatt volt (XVI. t. 5—10). — 5. A jobb tompor alatt bronzcsat, karikájával jobbra. A karika öntött, tömör, a szíjborító lemezes. Két aklaszög van benne. A felső lemez vége csipkézett (XVI. t. 2). 6. A bal combcsont mellett 3,8 om hosszú, kétszögeeses, szívalakú, köpűs, bronz szíjvég (XVI. t, 3). —- 7. A jobb alsó lábszáron lakat. Középső része 2,6 cm hosszú, 1,7 cm átmérőjű bronzhenger. Vékony bronzlemezből készült. Mindkét vé-