Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Sarkadiné Hárs Éva: A Pécs, Káptalan u. 2.sz. épület díszítő elemei

ч • A Pécs, Kápíalan-u, 2. sz. épület díszítő elemei Épületünk többszöri, de különösen a renaisamce korban végzett átépítésére vonatkozóan ezideig sajnos semmi biztos adatot nem sikerült kikutatnunk, így a feltárt freskók és falfestések tekintetében kénytelenek vagyunk csupán stíluskritikai alapon ítélni. Lehetséges, hogy a földszinti helyiségek megkutatása sok olyan kérdést megvilágít majd, amelyek ma még problematikusak, vagy csak feltevésen alapulnak. E sorok keretében, célunk mindenesetre annyi, hogy az eddigi kutatások eredményei is ismertté váljanak és hogy a problémák felvetésével a félbenhagyott műemléki feltárás folytatására, analógiák keresésére ösztönözzünk. Mint tudjuk, az épület fennállását már egy 1324-ből keltezett oklevél tanú- ' sítja.

1 Hogy milyen lehetett e korban a „Curia Praepositalis"-nak nevezett épület külső kepe, belső elrendezése, nem tudjuk. A homlokzaton, a restaurált réteg alatt rejlő festésnyomok

2 azonban azt bizonyítják, hogy épületünket már a XIV. században is falfestmények díszítették. Ezek az emlékek sajnos annyira töredékesek, hogy belőlük az ábrázolás figurális, vagy ornamentális voltára következtetni nem lehet. A magyarországi falfestészet korabeli emlékeit tekintve mindenesetre elképzelhető, hogy a kiterjedt gazdaságú, vagyonos pécsi prépostság tulajdonában lévő épületet már ekkor is gazdáig, figurális ábrázolások díszítették: A későbbi korok többszöri átépítései következtében azonban e korai emlékek elpusztultak. A XV. század végétől már úgyszólván napjainkig végigvezethetők a renaissance, a barokk és a XIX. század falfestészeti emlékei. E töredékek az eddig oly kevésszámú déldunántúli emlékanyagban hézagpótló jelentőségűek és különösen a magyarországi renaissance világi építészetének díszítésére nyújtanak fontos támpontot. A renaissance falfestések és a gazdag barokk építészeti kiképzések láttán nehéz elképzelnünk, hogy a szobrászatot, mint díszítő elemet, ne használták volna fel legalább a homlokzat párkányzatának gazdagítására. A renaisrsance-ikori főpárkány azonban elpusztult és a kapu felett lévő XVIII. szd.-i dombormű kivételével szobrászati emlék az épületről nem maradt fenn.

3 A feltárt és restaurált falfestményeket koruk szerint négy főcsoportba oszthatjuk: gótikus emlék az I. sz. <2—3 helyiség) teremben talált, vakolatba mélyített körös motívumú falfestés és ennek kisebb töredékei. Renaissance- ugyanitt a falfülkében lévő, indadíszes virágminta, valamint a homlokzat figurális és ornamentális áblázolásai. A barokk korszak falfestészetét képviseli a IV. sz. terem (7. helyiség) ajtó és ablakmélyedésének hálós motívuma, míg a XIX. század — 1 Petrovits Ede kutatása: Koller: „História Episeopatus Quinque Ecclesiensis, II. kötet. 335. 1." 2 Pap Oszkár restaurátor ímegállapítáisa. 3 Givovich nagyprépost címere a XVIII. sz.-ból és az azt díszítő Máriaalak.