Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

24 CSEMEGI JÓZSEF a 2. sz. helyiség déli falán létezett egykori fülke reneszánsz ornamentikával díszes festésmaradványának" vakolata, amely durva, szemcsés-agyagos homokból szűkösen adagolt mésszel és szalmatörekkel készült. Ugyanez volt megállapítható a 3. sz. helyiség reneszánsz-kori ablakának bélletfülkéjét beborító vakolatról is. A 4. sz. helyiségből biztosan reneszánsz korból származó vakolatmaradványt nem ismerünk. Annál többet az 5. sz. helyiségből. Egyenetlenül felkent maradványait a keleti falon, az ablakok közötti falpilléren, a délnyugati reneszánsz aiblakíbélletben és a nyugati fal déli sarka közelében fehér meszelésen • jelentkező színes — főként vörös — festésnyomok tették felismerhetővé. A keleti falon lévő vakolattöredék különös érdeklődésünkre azért tartott számot, mert alatta húzódott az a nálánál nyilvánvalóan korábbi — gótikus— vakolatfolt, amelyet az előbbiekben meszelés — színezés híjján külső falfelület vakolatának tartottunk. Korban sokkal problematikusabb az a vakolatréteg, amely a 3. és 4. sz. helyiség közös határfalának északi végén, az ott utólag létesített ajtónyílásban ma is látható. Anyagában eléggé kemény, hol mészszemcsés, hol mészkérges vakolat ez, amelyet annak idején a fal egyenetlenségét híven követve raktak fel. Érdekessége, hogy nagyobb, összefüggő felületben maradt fenn, a 4. sz. helyiség keleti falsíkjára éppúgy átterjedt, mint.a 3. sz. heljáség nyugati falfelületére. Itt a színes — karcolt ornamentika jú gótikus falfestés-nyomok fölött húzódott tovább egészen az északi fal sarokmenti ajtónyílásáig, ahol a későbbi nyílásbefalazás miatt egyszerre megszakadt. Hasonló vakolatmaradvány előkerült még a 3. sz. helyiség déli falán is, ahol nemcsak a gótikus falfestmény-nyomokat takarta el, hanem még az itt előkerült reneszánsz ablak belletóbe is befordult. E szürkés festésű vakolatféleség,, aimelybein gyér töreket és lószőrt is felfedezhetünk, a 4. és 5. sz. helyiség közös falában feltárt régebbi ajtónyílás bélletében, elsőnek felhordott vakolatként ugyancsak ránkmaradt. A fenti megfigyelések arra vallanak, hogy e vakolat felrakását nemcsak a gótikus falfestés, hanem még a reneszánsz ablakok létesítése is megelőzte. Viszont mindenesetre korábbinak tekintendő, mint a reneszánsz ablakok elfalazása, amire a jelek szerint csak a török hódoltság után került sor. E vakolat korát tehát első közelítésre XVI.—XVII. századinak kell tartanunk. De ha meggondoljuk, hogy e vakolatréteget több helyen is — így a 3. sz. helyiség egyetlen, és az 5. sz. helyiség nyugati ablakának reneszánsz bélletében, valamint a 3.—4. sz. helyiség közötti fal utóbb elfalazott ajtónyílásában — durva felhordott trágyás agyagtapasztás borította, úgy nagy valószínűséggel állítható, hogy vakolatunk inkább a XVI. század első harmadában készült, semmint későbbi időben. Ugyanis a szegényes sártapasztás készítés könnyebben elképzelhető a török iga szűkös esztendeiben, mint annak előtte, vagy az azt követő évek idején.

32 Ez a szürkés festésű meszes vakolat különben még a 4, sz. helyiség nyugati falában feltárt gótikus ablak bélletét is bevonta, eltüntetve szem elől a sötétzöld gótikus vakolatszínezést. Közvetlenül fölötte ugyanilyen összetételű és színű vakolat húzódott, csak míg a felső réteg inkább galambszürke volt, addig az alatta lévő kékesebb árnyalatot mutatott. E két vakolatréteg különben a 4. és 5. sz. helyiséget korábban összekötő ajtónyílás elfalazásból előkerült kávájának alsó két vakolatrétegével is feltűnően egyezett. S mivel rajtuk a törekes sártapasztás nyoma ugyancsak tapasztalható volt, így feltehetően mind a két réteg még a hódoltsággal beköszöntő szűkös idők előtt készülhetett. E meggondolások révén tehát, a reneszánsz stíluskorszak idejére tehető falvakolatok száma még tovább volt szaporítható. Problematikus maradt a 3. és 4. sz. helyiségek közötti fal gótikus ajtóbélletébe befalazott falifülkék építési kora. A vakolatvizsgálatok e helyen természetszerűleg csupán a 4. sz. helyiségből nyíló fülkére szoirítkozthattak, mert a 3. sz. (helyiség fülkéje — mint láttuk — eredetileg fával s nem vakolattal volt béllelve.

33 A 4. sz. helyiség szóban forgó fülkéjének falát a vakolat három rétegben borította. Ezek a gótikus ajtóbéllet előzőekben már ismertetett két vakolatrétegére közvetlenül tapad32 Sártapasztás maradványa fennmaradt még a 4. sz. helyiség keleti falán is. 33 A deszkabélés utólagos habarcsöntése nem volt vakolatnak tekinthető, mert az a fülke elfalazásával egyidőben készült: benne falazókő és téglalenyomatok voltak láthatók, amelyek a nedves állapotában ráhelyezett falazati anyagtól származtak.