Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

20 CSEMEGI JÓZSEF 6. sz. helyiség (átlagos mérete 6,30 X 6>70 m). Déli falát két ablak törte át. Ezek asztalosszerkezetének kibontásával kiderült, hogy míg a jobboldali ablak fülkéje eredeti állapotában ' maradt fenn, addig a baloldali ablakot környező falrészek a későbbi átalakítások következtében három építési szakaszra oszlottak. A helyiség délkeleti sarkából kiindulva — ahol az 5. sz. helyiség déli és nyugati falának csatlakozásaihoz a 6. sz. helyiség déli falát egyszerűen hozzárakták — téglából rakott pillérmag szélrajza bontakozott ki a kutatás folyamán. A pillér három oldalról szabadon állott egykor, amit eredeti vakolatának elfalazott maradványai bizonyítottak. Párja a kibontott ablak főtengelyére részarányosán helyezkedett el és a helyiség két ablaka közötti fal-maghoz támaszkodott. A két pillért fent kosáríves boltozat, lent pedig kőbábos korlát kapcsolta össze. A korlát szegő posztamensét azonban a pillérek falazatából kellett kihámozni, annak bizonyságául, hogy elhelyezése rnég a pillérpár létesítése előtti időkben történt. A fairészek relatív építési kronológiája e megfigyelések alapján a következőképpen alakult: elsonelk a 6. sz. helyiség utcai homlokfalainak nyugati ' felét (a jobboldali ablakikai együtt) építették meg, s ezt az 5. sz. 'helyiség délnyugati sarkával kőbábos korláttal fűzték össze. A bábos-korlát mögött lévő tér tehát eredetileg nyitott, valószínűleg fedetlen is lehetett. Később azonban a bábos-korlátot elfalazták, föléje két pillér közé feszülő boltív került: ekkor tehát a mögöttes tér már bizonyosan -fedett volt Az átíveléssel egyidejűleg talán be is üvegezték az ívnyílást, mert a bábos-korlát fedőkövén, valamint a pillérek és az ív vakolatán, gerébtok csatlakozásának kétségtelen nyomai tűntek elő. Végül a pillérközt is elfalazták s abba a 6. sz. helyiség nyugat felé eső ablakával azonos méretű ablakot helyeztek el, ami által a mögöttes tér zárttá vált. Az elfalazás egyben a falvastagság-különbözetek kiegyenlítését is "szolgálta, sőt az egykori terrasz csaposgerenda-födémének terhét is viselte. A helyiség ablaka közötti falrész vizsgálatából kiderült az is, hogy valamikor egy észak-déli irányú fal torkollott belé. A betorkolás nyomait többek között élreállított nagyméretű tégla-kifalazás takarta él.4 E fal északi, bekötésének helye az átellenben lévő ajtónyílás fölött ugyancsak láthatóvá vált a vakolat leverése után. A bekötési helyek egyértelműen arra mutattak, hogy ez az elbontott fal a déli homlokzati fallal azonos méretben épült. A keleti falról gótikus ablakával kapcsolatban az 5. sz. helyiség leírásakor szólottunk. E helyen csupán annak megemlítésére szorítkozunk, hogy idenéző felületét többszörös vakolatréteg borította. Ezek legalsóbb rétege durva, kavicsos anyagból készült, amelyet elnagyolt simítás után kavics-fröcsköléssel láttak el. E sajátos kora barokk homlokzat vakolási mód — de maga a gótikus ablak is — egyértelműen arra vallott, hogy az 5. és 6. sz. helyiség közös határfala már a gótikus stíluskorszak idején külső főfal lehetett. Sőt, e szerepét akkor is megtartotta, amikor ablaka feleslegessé vált s ezért elfalazták. Ugyanis a kavicshintésű homlokzati vakolás magára az ablakelfalazásra is átterjedt, tehát készítése idején ez az ablak már nem volt használatban. Helyette az 5. és 6. sz. helyiséget összekötő mai ajtónyílás helyén nyitottak ablakotf kisméretű középkori bontási téglából készült téglaíve az ajtó szemöldöke fölött teljességében megmaradt. Az - északi fal ugyancsak meglepetéseket tartogatott számunkra a vakolat alatt. A helyiség északkeleti falsarkábán például elfalazott ajtónyílás vált láthatóvá: bélletíalazata a keleti fallal csak nagyoitan kapcsolódott. Nyilván későbbi időben építették hozzá. A nyílás köralaprajzú térbe vezethetett, alaprajzának íves részlete az északi ^al folyosó felőli részén kibontásra is került. A nyílástól balra, kutatásaink megkezdése idején, a barokk-kori téglafalazatba utólag vágott ajtó állott. A 6. sz. helyiséget észak-déli irányban egykor keresztülszelő fal bekötési nyoma éppen fölötte került elő. Tovább~"balra az elfalazás mögül ablak látott napvilágot. Bélletf alázata mindemben megegyezett a déli fal ablakközi pillérének "falazatával, jó fenn tartású barokk-kori bélletf estese az építkezés idejére hozzávető utalással szolgált. Végül az északnyugati sarokban, a 2.—3. sz. és a 4.-5. sz. helyiségek fűtőfülkéjével azonos elrendezésű, de azoknál jóval kisebb méretű fűtőfülke következett. A fölötte húzódó kémény bekötőnyílásai a 6. és 7. sz. helyiség egykori kályhájának füstelvezetésére készültek. 24 E különleges méretű téglák 30,4/30,7/4,2 cm. nagyságúak voltak.