Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

14 CSEMEGI JÓZSEF szárny nyugati terasza helyén létesített helyiség egykori falfestésének hozzávető készítési idejére is, mert az mindenütt e vakolattal borított elfalazások mögül bukkant elő. Az épület XX. századi történetének építési maradványai különösebb érdekkel nem rendelkeznek, meghatározásuk a fennmaradt engedélyezési tervek s más írásos adatok alapján is elvégezhető.

10 Különben ezek az építkezések az épület külső megjelenésén jóformán semmit sem s belsejükben is alig változtatnak valamit, jelentőségük ezért vajmi kevés. Kivételt csupán Gosztonyi Gyula 1937ben végzett helyreállító tevékenysége jelent, aki az épület külsejének tatarozása folyamán rábukkant a Givovich-f éle épület elfalazott teraszkorlátjaira s azokat részben kiszabadította falköpenyükből. Ez a határozottan műemléki restaurálás-jellegű megújítási művelet a homlokzat helyreállítására s ezzel kapcsolatban az időtől megtámadott Madonna szobor megmentésére is gondolt azzal, hogy föléie üvegezett vas védőtetőt helyezett. Épületünk végülis ebben a formában érte meg az 1955-ös esztendőt, amikor rejtett műemléki értékeit nem várt mértékben ismét életre szólította a műemléki kutatás. Függelék A Káptalan u. 2. sz. műemléki épület 1955. évben végzett műemléki megkutatása folyamán észlelt megfigyelések leírása и helyiségek sorszáma szerint. (V. ö. az I. táblával.) 1. sz. helyiség- (mérete átlagban 1,80X5,20 m). Déli, keleti és nyugati fala, tetemes vastagságából ítélve teherhordó falnak készült, ellentétben az északival, amely csupán féltéglányi volt.

1 A déli falban utólag elfalazott résablak került elő a vakolat leverése sorain, belülről nézve jobboldali kávafala a baloldalitól anyagában és falazási módjában egyaránt különbözött.

2 A téglával, kővel vegyest épült déli fala az épület délkeleti sarkáig — sőt azon túl is — e baloldali kávával volt egyidős, de eredeti állagát az utólagos átépítések erősen megbontották.

;i A keleti fal ugyancsak számos átépítés nyomát mutatta a vakolatleverés után. Magjában téglával vegyes törmelékkőből állott, mai ablakától jobbra-balra egy-egy toválbbi ablakkáva maradványai váltak láthatóvá.

4 Ez ablakok befalazása 10 Ld. Petrovich Ede idézett tanulmányát. 1 Anyagét jobbára másodlagosan felhasznált, különböző méretű, barokk-kori tégla alkotta. 2 A jobboldali káva törmelékkőből készült ugyan, de falazási módja a déli faléval mégsem egyezett meg. A baloldali kávát, a tető- és kúpcserépből kialakított vízszintes áthidalással együtt, többségében téglából falazták ki. A kúpcserepek mérete: 35/13—16.5/1.8 cm. öblük 5—7 cm. A tetőcserepek mérete: 39/19/1.6 cm. A résablakot az 1955. évi helyreállításkor befalazták. 3 Ilyen utólagos építkezés maradványának tekintendő az a kiegyenlítő téglaboltív, amely nyugat felé elenyészően a helyiség keleti falától a nyugatiig húzódik, s az a boltív is, amelyet a résablaktól keletre alakítottak ki, ugyancsak téglából, egy falmélyedés — fülke — fölé. Kézivetésű tégláinak mérete: 26,5/13,4/6,7 cm. volt. 4 A Káptalan u. 2. sz. épület emeleti ajtó és ablaknyílásai minden. építési korban vízszintes szemöldökkel készültek és rendszerint szegment-ívű fülkében helyezkedtek el. Ezért leírásuk folyamán a nyílások szemöldökvonalára és bélletáthidaiásuk módjára csak az esetben térünk ki, ha azok az általános megoldástól eltérnek. •