Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

12 . CSEMEGI JÓZSEF feltehetően, közepetáján pedig már bizonyosan létezett. A lépcsőház egykori helyéről az épület 1844-ből való emeleti alaprajza ad számot, ennek részletesebb ismertetésére, a későbbiekben még visszatérünk. A Givovich-féle épület emeleti teraszainak árkádíves kialakítására, tető alá vonására és nyílásai beüvegezésére minden valószínűség szerint a XIX. század első két évtizedében került sor. Az ezzel járó tetőátalakításíra utalhat — több más munkálat között — az a számos, 1802—13. évekből származó írásos adat, amely jelentősebb ács- és kőműves munkákról ad hírt. Ezek elvégzése feltehetően Mitterpacher Dániel kántorkanonok idejére esett, aki a házat 1788— 1823 között lakta. Azonban az immár fedett s beüvegezett teraszoknak helyiséggé átalakítása sem késhetett soká, mert e munkának — mint alább még látni fogjuk — 1844 előtt meg kellett történnie. Könnyen meglehet tehát, hogy az ívnyílások befalazása nyugaton, illetve ablakokkal való beépítése délen, annak a valamivel később, 1823-ban megindított nagyobbméretű megújítási-átalakítási tevékenységnek tudható be, amelyet Mitterpacher hagyatékainak terhére Bésán Ignác kanonok Ü823—25) végeztetett el. Ekkor készült el az emeletre vezető csigalépcső is, a nyugati és északi épületszárny csatlakozási pontjában, amelyet az előbb említett 1844-ből való alaprajz ugyancsak megörökített, hengeres belső falfelületének egy részletét pedig a 6. sz. helyiség és a 8. sz. folyosó közös falában fel is tárta a kutatás. A Káptalan u. 2. sz. épület utolsó gyökeres átépítése 1844-ben indult meg, amikor is Farkas József kanonok Miskolczy Andrásnak örökébe lépve elődje hagyatékának terhére az eddig két különálló épület szervesebb egybekapcsoláelső lépéseket (megtette. E munkálatokat viszonylag gazdag levéltári iratanyag dokumentálja, közöttük még műszaki rajzok is elfekszenek. Az írott források között legjelentősebbek, a Misikolczy-hagyaték aktái, amelyeknek nagy részét az építkezésre vonatkozó elszámolások teszik ki. Ezekből kiviláglik, hogy ez az építkezés a tetemes anyagszükséglettel dolgozó kőművesmunkákon kívül számottevő kőfaragó, ács, tetőfedő, lakatos, asztalos, bádogos, parkettás, kályhás munkát adott Pécs város iparosságának. Az ott dolgozó kőművesek közül legtöbbnek neve is fennmaradt, felsorolásukra azonban nem térünk ki. Csupán a kőműves és az ácsmester nevét emiitjük meg, akik költségvetésükhöz — elszámolásukhoz — rajzot is mellékeltek. , Piátsek Antal kőművesmester az egyik, az ő nevét viseli az a rajz, amely épületünk emeleti beosztását megörökítette.

6 A másik: Huber ácsmester, akinek kezétől származik az épület tetőszékének rajza. A Piátsek-féle alaprajz épületünk mai alaprajzától több lényeges részletben eltér. így lépcsőháza helyén szobát tüntet fel, a lépcsőházat viszont az általunk 10—11 számmal jelzett helyiségek területére, tehát északabbra jelöli. Ami az utcai menetet illeti, az épület középrészét és keleti felét lényegileg az 1955. évi helyreállítást megelőző állapotában tünteti fel, nyugati szárnyát viszont abban az alaprajzi 'beosztásban mutatja be, amikor a 6. és 7. sz. helyiséget egykor átszelő osztófalak még álltak, a 6. sz, helyiség nyugati és a 7. sz. helyiség keleti fele pedig egy termet alkotott. Az alaprajz tehát ehelyütt még a Givovich-féle 'épület eredeti beosztását adja, 6 Piátsek rajza a feltárási eredmények bizonysága szerint nem mindenben tekinthető hitelesnek. Így pl. a csigalépcsőnek valójában nem volt előtere, amely a rajz szerint ablakkal észak felé az udvarra nézett volna. A megvalósított lépcsőteret pedig, a rajztól eltérően, ajtó kötötte össze a keleti terasz helyén létesített helyiséggel, nyíláskeretét a későbbi elfalazásból teljes épségben feltárta a kutatás.