Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez

ADATOK A KÁPTALAN U. 2. sz. HÁZ TÖRTÉNETÉHEZ 43 szemben az egyházi területen lakók bizonyos fokig, korlátozva voltak: az általuk építendő házak fölött nem rendelkeztek szabadon. Ennek az volt a következménye, hogy egyházi területen a meglévő romos házak korszerűsítése húzódott. A csekély ebb, szinte kizárólag az erdőből és szőlőből táplálkozó káptalani javadalomnak nem állott módjában építkezési alapot kihasítani, ezért új házaik építése, illetve a régiek modernizálása egyéni jóakarattól és áldozatkészségtől függött. Ezért hirdeti a Káptalan utca 4. sz. ház emléktáblája büszkén, hogy egyedül az utódok hálájára számítva építtette Bakich Gábor 1730-ban. A felsőbb hatóságok ismételten sürgették a házak rendezését. 1736-ban a pécsi egyházi javak végleges felosztási módját szabályozó rendeletben az uralkodó maga írta elő, hogy egy év leforgása alatt minden kanonok hozza rendbe az otthonát. Akik ezt elhanyagolnák, azoknak tizedeit a püspök tartea vissza és alkalomadtán maga végeztesse el a szükséges munkálatokat az. így összegyűjtött alap terhére.

37 Ebben az időben, készült is egy költségvetés, mely egyszerre három kanonoki ház felépítését tervezte, megadván egyben a házak méreteit: hosszuk egyenként 6, szélességük 3 és y

4

, magasságuk, beszámítva a fundamentumokat, melynek falai közt pincét írt elő, 6 öl legyen. Az emeleteken négy, a földszinteken hat helyiség volt előirányozva.

38 Ennek ellenére az építkezés mégis húzódott, mert Berényi püspök még 1748-ban is szemére vetette a káptalannak vonakodását és a házak építését most már erélyesen követelte.

39 A jelek szerint Givovich Miklós nem várta be a püspöki sürgetést, bár az építés pontos évszáma még mindig bizonytalan. Annyi megállapítható, hogy 1737. március havában költözködött a házba,

40 1748-ban szerémi segédpüspök, majd 1753-ban megyéspüspök lett ugyanott azzal a kedvezménnyel, hogy a szerémi püspökség szerényebb jövedelmére való tekintettel továbbra is megtarthatta pécsi préposti javadalmát.

41 A kinevező pápai bulla 1753-ban Givovich érdemei között megemlítette, hogy pécsi kanonoiki házát saját költségén sok ezer forint árán felépítette. Figyelembe véve azt, hogy segédpüspöki kinevezés után aligha fogott Pécsett ilyen nagy munkához, az a véleményünk, hogy a restauráció 1737—1748 között történt. Levéltári kutatás e ponton már azért sem kecsegtet eredménnyel, mert az építkezés saját költségén folyt, róla ellenőrző elszámolás nem készült és így az akták sem ikerültek be a levéltárba. Hogy az építkezés az ő nevéhez fűződik, azt bizonyítja, a Madonna-szobor alján ma is látható címer, amely egyezik a Givovich végrendeletén lévő címeres pecséttel.

42 Iróniája a sorsnak, hogy az épület e legjelentősebb átépítéséről hiányoznak a részletek és okmányszerűleg még azt sem tudjuk eldönteni, hogy a nyugati terem eredetileg bábkorlátos nyitott, fedetlen erkély volt-e, vagy pedig loggia. Az írásos okmányok csak az alábbi következtetéseket engedik meg: 1. Givovich prépostot többek között azért nevezték ki szerémi püspöknek, mert pécsi házát nagy áldozattal renováltatta. Nem valószínű, hogy e dicséret csupán a Madonna-szobor felállítására vonatkozott. Terjedelmesebb építkezésnek kellett mögötte állnia. Bármilyen szép a bábkorlátos nyitott erkély, ez nem lehetett volna elegendő ok arra, hogy valakinek a híre eljusson a határokon túlra és hogy őt ezért Rómából megdicsérjék. 37 ü. o. 33. fasc. 20. sz. 38 U о. 40. fasc. 105. sz. 39 U. оГ Jegyzőkönyv, III. k. 110. 1. 40 U. o. Hitéshelyi jegyzőkönyv, III. k. 33. 1. 41 U. o. Káptalani jegyzőkönyv, II. k. 77. 1. 1. sz. 42 U. o. 449. fasc. az 1756. évből.