Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)
Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez
ADATOK A KÁPTALAN U. 2. т. HÁZ TÖRTÉNETÉHEZ 35 Sokkal nagyobb jelentőségű Hántó György prépost szerepe (1467—1478), illetve azok a részletek, melyeket életrajzírója, a firenzei könyvkereskedő, Vespasiano Bistioci jegyzett fel róla Vite de Uomini Illustri del Secolo XV. с munkájában. 15 Hántó is királyi kancellár volt, ő is magas egyházi méltóságra emelkedett, azonjban ezúttal még ennél is fontosabfo, amit életrajzírója a prépostról elmondott: .. . Miután a (Mátyás és Beatrix közötti) házasságot megáldotta, Firenzébe ment (t. i. Hántó), ahol 3000 forintnál is nagyobb értékű könyveket vásárolt, hogy Pécsett, prépostsága helyén, könyvtárt szervezzen. Elnyervén a királytól a kancellári méltóságot és mert minden eszköz rendelkezésére állott, olyan dolgokat vitt végbe, minőket kevesen a hozzá hasonló rangúak között. Nevezetesen prépostságában gyönyörű kápolnát építtetett, ennek nagy jövedelmet biztosított, mert azt akarta, hogy a kápolnában naponként négy misét mondjanak, hogy az ünnepeket ott is megüljék. Az anyagi feltételekről is gondoskodott, és nem is volt ott hiány semmiben. Ugyanabban az egyházban remek könyvtárt alapított és ebbe minden tudományszákhoz tartozó könyveket helyezett el. Több mint 300 munkát gyűjtött itt össze és maga állapította meg a könyvek elhelyezését. A könyvtár élére jó fizetéssel egy papot állított, kinek feladata volt a könyveket gondozni, a könyvtárt naponként kinyitni és bezárni. Egyházát fölszerelte a legértékesebb ruhákkal, énekes könyvekkel, bibliákkal, predikációs könyvekkel, és más, a templomnál nélkülözhetetlen szerkönyvekkel. Az volt ugyanis az elhatározása, hogy minden jövedelemnek, amit az egyháztól húzott, vissza kell folynia az egyház részére. Sőt még többet is költött reá, mert minden vagyonát, még magán pecsétjét is, belefektette ebbe a könyvtárba." Tisztában vagyunk azzal, hogy Bisticci távolról nézte az eseményeket és kissé nagyított. Ha kételkedhetünk is a könyvek számában, nem kételkedhetünk magában a tényben: Pécsett volt könyvtár a XV. század végén. Az sem lehet kétséges, hogy a ház, melyről az olasz író szól, azonos ezzel a préposti hivatalnak minősített házzal, és jogos a feltevés, hogy az első pécsi. nyilvános könyvtárnak ez a ház nyújtott otthont. A 300 kötet nem olyan sok, hogy egy teremben el ne férjen. Másrészt á könyvtár létezése figyelmeztet arra, hogy a préposti kúria már ez időben (1467—1478) sem szorítkozhatott csupán a ma ismert déli homlokzat keleti szakaszára. Kellett az épületben egy északi szárnynak lennie, amit különben a földszinti kamra szokatlanul vastag nyugati fala is valószínűsít. Sőt, ha a kápolnát is figyelembe vesszük, melyről a későbbi források azt tanúsítják, hogy a kertben volt, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az egész épülettömb, ha nem is alkotott négyszöget, (quadrum), kelet felé nyitott U alaprajzzal rendelkezett. Érdemes fölfigyelni arra, milyen éles különbséget von az idézett szöveg az egyházi és világi könyvek között. Ez arra vall, hogy a könyvtár kötetei nem voltak kizárólag az egyházi irodalom termékei. Sőt, ha megfontoljuk a reneszánsz-tudósok érdeklődési irányát, akkor még világosabb, hogy a könyvek zöme világi irodalom volt. A könyvtárról szóló híradás szavahihetőségét nem csökkentheti az a körülmény, hogy ebben az időben, volt Pécsett egy másik könyvtár is, Janus Pannonius püspöknek még nagyobb áldozattal összegyűjtött könyvtára. Még ha el is kellene fogadnunk, hogy Janus Pannonius magával hozta Pécsre egés"z könyv15 Abel: Analecta ad históriám renascantium in Hungária, Bpest, 1880, 227. 1. 3*
