Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Dombay János: A Janus Pannonius Múzeum kialakulásáról

A JANUS PANNONIUS MŰZEUM KIALAKULÁSÁRÓL 189 ben is az anyaggyűjtésen volt a hangsúly, mígnem az egyre súlyosbodó háborús viszonyok miatt az ásatások" folytatása lehetetlenné vált. Ezekében az években Ellenden, Zengővárkonyban, Szebényben, NagypaHban és Vasason történtek nagyszabású ásatások, A múzeumi székház, katonai igénybevétele miatt a népművészeti kiállítást 1943-ban le kellett bontani és a légiveszély állandó fokozódása miatt az egész gyűjteményanyagot, s^t a berendezést is, biztonságba kellett helyezni. Részben ennek tudható be, hogy a múzeumot nem érte háborús veszteség. A felszabadulás után az egész gyűjteményanyag raktári elhelyezést nyert; kiállítás rendezésére ekkor még nem kerülhetett sor. 1947-ben és 1948-ban nagyszabású telepásatást végzett a múzeum a zengővárkonyi őskori lakótelepen. A múzeum fejlődésének harmadik korszaka az 1949-től napjainkig terjedő időt tölti ki. A további fejlődés a múzeumok tervezett állami kezelésbevétele, valamint központi irányítás és felügyelet alá helyezése irányában történt. A fejlődés új irányvonalával összeegyeztethetetlen volt Pécsett két nagyjából azonos irányban tevékenykedő és csak a működési terület tekintetében elhatárolt múzeum fenntartása. Ezért és mert a két pécsi múzeum anyaga együttvéve alkalmasnak látszott mind a szakszempontoknak, mind a népművelési szempontoknak megfelelő múzeumi kiállítások megrendezésére, a szakfelügyeleti főhatóság elrendelte a két múzeum népművészeti, illetőleg régészeti anyagának kölcsönös kicserélését. Ennek megfelelően 1949 őszén a Városi Múzeumban állandó néprajzi és bányatörténeti, a Megyei Múzeumban pedig állandó régészeti kiállítás előkészületei indultak meg. E kiállítások rendezése széleskörű kollektív munkával történt, a szakfelügyeleti főhatóság által kiküldött munkabrigád közreműködésével. A két kiállítás 1950. március 4-én nyílt meg; széleskörű érdeklődést váltott ki a közönség részéről. Valamivel korábban, 1948-ban, külön épületben létrejött a Városi Múzeum természettudományi gyűjteménye, ahol ideiglenes kiállítást is • rendeztek; közben folytak az állandó kiállítás előkészületei is. Az állandó kiállítás 1951 őszén nyílt meg, szintén kollektív munka eredményeként. 1951-ben megindultak a már korábban megépített románkori kőtár rendezésének munkálatai. Itt került bemutatásra a XI. századi pécsi székesegyház több kisebb részlete és kőfaragványai, melyek a románkori magyar művészet legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak.. A rendezés 1952-ben is folyt; a kőtár ugyanezen év december havában nyitotta meg kapuit. 1951-ben megtörtént a múzeumok állami kezelésbevétele, központi szakfelügyelet és irányítás alá helyezése. Ekkorra azonban Pécsett már olyan helyzet alakult ki, amely minden tekintetben megfelelt az új irányvonalnak. A pécsi muzeális gyűjtemények egyesítése és egységes szervezetbefoglalása ezért zökkenésmentesen történt meg, mert valójában csak a már meglevő helyzet elfogadása volt. Az egyesített múzeumot Janus Pannonius pécsi püspök és nagynevű humanista költőről nevezték el. 1951-ben a Zsolnay-íéle keramikai gyűjtemény is a múzeum tulajdonába került. A Pécsi Porcelángyár ekkor még kizárólag csak. ад ország újjáépítéséhez és a gazdasági élet fejlesztéséhez szükséges gyártmányokar készített. Ilyen irányban történt a gyár fejlesztése is, így szüksége volt azon helyiségekre, amelyeket a gyűjtemény elfoglalt. A múzeum a gyűjtemény elhelyezése céljára kibérelte a Káptalan utca 2. sz. alatti műemléki épületet, amely a város egyik legrégibb és művészettörténeti szempontból is legértékesebb lakóépülete. Röviddel ezután az épület állami:'tulajdonba és véglegesen múzeumi használatba jutott. Jde került a