Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Lakatos Pál: Római sírlelet Márok község határában

A LUCERNA VIRÁGJÁT LÁTOGATÓ MÉHFÉLÉK 177 Ha a Baranya megyei 1954-es és 1955. évi sávfelvételeket együttesen érté­keljük, akkor a 14 alkalommal, Ï400 m 2 területen felvett 198 méhféle (a házi méhen kívül) sűrűségi adatai a 10 m 2-re kapott 1.4 index alapján a következő­képp alakulnak: Halictus maculatus Sm. 0.5, Meliturga clavicornis Latr. 0.4. Melitta leporina Pz. 0.2, Andrena ovatula K., Halictus leucozonius Schrk. 0.1— —0.1, Eucera clypeata Ev., Halictus eurygnathus Blüthg., Bömbus terrestris L. 0.05—0.05, Rhophites canus Ev., Halictus 4-cinctus F. 0.04—0.04, Andrena fla­vipes Pz. 0.01. » A gyűjtések mennyiségi adataiból, nemkülönben a sávfelvételek eredmé­nyezte sűrűségi adatokból következtethetünk a Baranya-megyei lucernások 1 hektárnyi területén átlagosan előforduló vadméhekre. Az 1954. és 1955. évi fel­vételezések adatai szerint 1 hektáron 500 Halictus maculatus Sm., 400 Meli­turga clavicornis Latr., 200 Melitta leporina Pz., 100 Halictus leucozonius Schrk., Andrena ovatula K., 50 Eucera clypeata Ev., Bombus terrestris L.,' Halictus eurygnathus Blüthg., továbbá 40 Rhophites canus Ev., Halictus 4-cinctus F. és 10 Andrena flavipes Pz. tevékenykedik a gyakoribb fajok, közül. Bár az értékek az 1954-ben felvett, 5000 adatból következtetett mennyi­ségeknél kevesebbek, mégis jól visszatükrözik az egyes fajok megoszlását, egy­máshoz viszonyított arányát. A méhfélék tevékenysége A lucerna virágját látogató vadméhek jelentősége valójában az állomány­alkotó fajok tevékenységének vizsgálatakor domborodik ki. Akadtak elenyésző számban fellépő vadméh-fajok is, amelyek aktivitása viszont túltesz a nagy tömegben észlelt fajok tevékenységén, ezek behatóbb vizsgálata és kiértékelése azonban éppen rendkívüli gyors mozgásuk miatt ma még megfelelően nem keresztülvihetők. Az egyes vadméh fajok tevékenysége igen különböző. A lucerna szem­pontjából igen hasznos. Andrena ovatula K. például, amint a pillangós virág csónakjára száll s nektárért a virág belseje felé hatol, lábaival az evezőknek tá­maszkodik s fejével a vitorlát feszegeti. Közben elmozdítja az evezők szalag­alakú nyúlványait, mire a csónak sziromlevelei kettényílnak, a portokok a bibé­vel pedig a szemközti vitorlához csapódnak (XXX. t. 1.). A felszakadt portokok­ból virágporfelhő hull a vadméhre, miközben az a testén hozott idegen virág­port a bibére keni. Az Andrena, a Melitta nősténye tehát a lucerna virágját nektár szerzés közben felnyitja. A házi méh viszont a lucerna virágját oldalról közelíti meg (XXX. t. 2.) és a nektárt a virág felnyitása nélkül szívja ki (1. 7. rajz, ahol a látogatási görbe, a felső vonal, elég magas, a felnyitási görbe viszont részben a koordinátán ül, tehát nulla értékű). Egyes poszméh fajok, mint a Bombus terrestris L. „sebész" ill. „tolvaj' ­poszméh nevét onnan kapták, mert a sziromleveleket a nektárium felett oldalt kirágják s az így nyert lyukon lopják ki a nektárt. Tevékenységük tehát a lu­cernára nézve káros. (XXXI. t. 1.) Máskor a háziiméhhez hasonlóan oldalról szív­ják ki a nektárt. De nemcsak a különböző fajok viselkednek másképp. Sokszor ugyanannak a fajnak egyedei is látszólag hol aktívabbak, hol lassúbbak, illetve kevesebb virágot nyitnak fel. Ezek az ellentmondó adatok onnan erednek, hogy a vad­méhek bizonyos mennyiségű nektárfelvétel (virágporgyűjtés) után a lucerna­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom