Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

16 CSEMEGI JÖZSEF létesített tüzelőfülke nyílt a folyosóról, amelyből egykor mind a 2. sz., mind a 3. sz. helyiség kályhájának fűtését elláthatták.

11 A nyugati válaszfal nagyméretű téglából utólag épült. Létesítésekor az északi és a déli hosszfal közé teherhárító ívet feszítettek ki, amely a padlószinttől 2,50 m magasan elhelyezett boltfészkekre támaszkodott. Ez alá, középre, került az az ajtónyílás, amely a 2. és 3. sz. helyiséget legutóbb összekötötte. A fal a Zsolnay-kiállítással kapcsolatos átépítési terv szerint elbontásra került s ezzel a két helyiség egy nagyméretű kiállítási teremmé egyesült. 3. sz. helyiség (átlagos mérete 4,50 X 6,20 m). Vakolattól megtisztított déli falán, meglévő ablakától balra, régebbi ablakfülke elfalazásának kétségtelen nyoma látszott. A törtkőből kialakított baloldali fülkééi teljes hosszában, a lyukacsos mészkőből kinagyolt fülke-boltozat íve pedig majd felerészben megmaradt s így az ablak íőméretei megállapíthatókká váltak. Ami legutóbbi ablakának fülkéjét illeti, az is két építési szakaszra engedett következtetni. Ugyanis jobboldali fülkebélletét majd teljes magasságában téglával vegyest kőből készítették el, kiváltóíve viszont téglából épült, a jobb fülkebélletre támaszkodó boltvállal együtt. A jobboldali fülkebéllet-imaradvány megfelelője baloldalt, a padlószintről számított másfél méter magasságig ugyancsak előkerült, de vagy 15—20 <;m-rel mélyebben a tégla kiváltóívnek megfelelő fülke bélletsíkjától s e mélységkülönbséget a téglával létesítésekor ugyancsak téglával pótolták ki. Ez tehát azt mutatja, hogy a vegyesfalazatú ablakfülke a tégMból készültet időben megelőzte. A kutatások megkezdésének idején fennálló ablak faszerkezetének kiemelésekor végül az is kiderült, Ihogy annak elhelyezésékor már a tégla ablakfülke is készein állott, mert kávájába az ablakokat utólag falazták be.

12 E falvizsgálatok tehát egyértelműen megállapították, hogy a déli fal legkorábbi ablaka az elfalazott ablaknyílás volt. Az időben következő ablak maradványának a ' kutatásaink megkezdése előtt létező ablakfülke kőből-téglából vegyesen kialakított részletei tekintendők. Ezt az ablakot az előbbinek elfalazásával egyidőben létesítették, bontási anyagukból igen sok faragott reneszánsz ablakkeretkő töredéke került elő. Ezt követte végül az az ablakfülke, amely a kutatások idejéig fennállott (VI. t. 1.). A keleti falsík vakolatleverése nem bővítette a 2. és 3. helyiség közötti válaszfalról szerzett eddigi ismereteinket, így annak újbóli leírása e helyen felesleges ismétlést jelentene csupán. De még az északi fal vizsgálata sem eredményezett merőben újat az eddigiekkel szemlben. A fal 'magvát itt ugyanis az a falazási mód jellemezte, amelyet az 1. és 2. sz. helyiség közötti elválasztó fal északi felében, majdpedig nyugat felé a 2. sz. helyiség északi falán, nyomaiban felismer tűnik már. Ez a falazat itt egy korábbi ajtónyílás elfalazására szolgált, amelynek bal bellete előtűnt ugyan, kiváltóíve kezdetének csekély maradványával együtt, de a továbbiakban csupán a bélletmaradvány elbontott kőkeretének helyét sikerült feltárni a kutatás ^ folyamán.

l:i Az elfalazásba utólag ajtónyílást vájtak, majdpedig téglával újból elfalazták, bélletének éle azonban a fal síkján eléggé élesen kirajzolódott.

14 Végül a helyiség északkeleti sarkában álló tüzelőifülke és kéiményibeikötőnyílás téglafalazata vált el az előbbi falazatoktól és a saroik mentéin végig követhető volt a menyezetig, annak bizonyságául, hogy e fűtőberendezést utólag létesítették a falban. 11 A törtkőfalázat kibontása után a fülkét téglaköpennyel bélelték ki, amely még a 2. sz. helyiség északi falsíkjára is jódarabon átterjedt. A tüzelőfülke fölött húzódó kémény kürtőbe mindkét helyiségéből füstnyílások torkollottak, s fogták közre a válaszfalat. • 12 Míg a fülke falazati anyaga egységesen 28,5/14,2/6,0 cm. méretű és domború ,,W

;

' bélyeggel ellátott tégla volt, addig a kávákat másodlagosan felhasznált, különböző méretű bontási téglából falazták ki. Л n A bélletmaradvány falazati anyaga törtkő volt, erősen kavicsos mészhabarcsba rakva. Építési módját tekintve, a helyiség nyugati falának támaszkodott, amely e helyen sarkosan tört és a 4. sz. helyiség északi határfalaként húzódott tovább, nyugat felé. 14 A tégla-elfalazásban elvétve reneszánsz kőfaragvány-töredékek voltak beépítve.