Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)
ifj. Kodolányi János: A diósviszlói halottíró asszonyok
164 IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS spiritiszta összejövetelen részt vett volna, jelen lett volna. Akik tudtad róla, azok szerint is hamar abbamaradt. Arra is vallanak az adatok, hogy nem hittek benne, azt kutatták, mi lehet az asztal valóságos mozgatója. Ezt a lüktető elmozgató erejében vélték megtalálni. A spiritizmusra vonatkozó hírek arra vallanak, hogy a falu lakosságában erős hajlam volt a „szellemekkel" való kapcsolat megteremtésére. Nincs azonban adat arra, hogy a halottírás a spiritiszta kísérletekből fejlődött volna ki. Az asztalmozgatást rövid próbálkozás után abbahagyták, a halottírás pedig megvolt a második világháborút követő időkig, 1949-ig. H. J.-né maga is tudott a spiritizmusról, a következőket mesélte róla: „Hívtak a pesti spiritiszták, de nem mentem. Azt sem tudtam, ők mit csinálnak. Addig a spiritisztákról nem is hallottam. Ma se tudom, mit csináltak. Arra se tartottam érdemesnek őket, hogy válaszoljak." Ez az elbeszélés sem vall a halottírók és spiritiszták élő kapcsolatára. Kétségtelenül van a kettő között rokon vonás, éspedig főképpen az, hogy a holtakkal létesítenek kapcsolatot. Sokkal szembeötlőbb a kapcsolat a halottlátással, annak ellenére, hogy sem Diósviszlón, se a környéken ember emlékezet óta nem volt halottlátó. A novaji halottlátó asszonyt arról tartották híresnek, hogy beszélni tudott a lelkekkcl. „A látogatóktól megkérdezi, hogy kiről akar tudakozódni. Leül és beszél, szemét földre szögezve tartja. Állítása szerint látja a holtakat, bár a régebbi halottat homályosan, a nagyon régen elhunytat pedig már nem is látja. A mint beszédjéből kivehetni, mihelyt a látogatók hozzá belépnek, azonnal megjelennek halottjaik, akikről tudakozódni akarnak. Elmondja aztán, milyen ruhában van eltemetve, mi van a kezében vagy kezén, vagy mellette, boldog, boldogtalan-e, mit kíván: misét, gyertyát (ez utóbbira a búcsú járásoknál van szüksége a halottnak, mert e nélkül nem járhat búcsút) stb. Az ottjártak*igazat adnak neki és csodálkozva emlegetik, hogyan tud messzeföldön elhaltakról is oly igazán beszélni? Hangsúlyoznom kell, hogy fizetést nem kíván és nem kér s amit az emberek jószántukból tesznek asztalára, azon ő misét mondat Vagy gyertyát éget azokért a lelkekért, kiket nem kérdez senki. De azért nemcsak pénzt, hanem pl. vásznat, kendőt, lisztet és az Isten tudja, hogy még mit nem visznek a kíváncsi idegenek. Mások szerint pénzt nem fogad el, mert ,,a szellemek elvernék". A látogatóknak csak hétköznap beszél a holtakról, ünnepnap nem mond senkinek semmit" — olvassuk a novaji halottlátó asszonyról. 0 Hasonló tudománya volt a dormárídi 7 , szemerei 9 , egerszalóki 9 , mezőtárkányi 10 , szentpéterúri 11 és a cserszegtomaji 12 halottlátó asszonynak. Mint az idézett leírás mutatja, a halottlátó is, a halottíró is megkérdezi az. érkezőt, hogy kiről akar tudni. Mindkettő tudja, mikor belépnek hozzá, hogy kivel akarnak kapcsolatba kerülni,, tudja, milyen körülmények között van az elhalt. Egyik sem kér fizetséget, de amit kap, elfogadja. Nagy Sándorné is és a novaji asszony is csak hétköznap állt az érdeklődők rendelkezésére. A halottíró azonban, a halottlátóval ellentétben, nem látta a halottat, csak érezte jelentkezését a keze szorításán. Míg azonban a halottlátó csupán a halottakróZ tudott tudósítást nyújtani, a halottíró üzenetei, tanácsot is tudott szerezni a halottaktól 6 Ethn. XXI. 292. 7 Ethn. XVIII. 102. 8 Ethn. XXI. 294. 9 Ethn. XXI. 294. 10 Ethn. XLIX. 142. 11 NÉ. XXXI. 198. . 12 NÉ. XXXI. 197.
