Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

ifj. Kodolányi János: A diósviszlói halottíró asszonyok

162 IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS ijedtem, sikoltottam és fölugrottam. Ki is rázott a hideg. Aztán többet nem próbáltam, pedig szegény édesanyám mindig erőszakoskodott". Mondják azt is, hogy Nagyné urának is „ment a keze". A szomszédos Rádfalván is akadt próbálkozó. Ott mondta egyik asszony: „édesanyám tudott írni egy darabig, de nem sokáig". Az elmondottakból a következő kép tárul elénk. A halottírásnak Diósviszlón nem voltak előzményei, Nagy Sándorné előtt senki sem foglalkozott vele. Nem volt azonban a kprnyéken sem senki, aki értett volna hozzá, foglalkozott volna vele. A környéken csupán gyógyításhoz értő asszonyok-emberek voltak, Szalántán és Kisherenden füvesek, Máriagyűdön pedig csontrakó. A leghíresebb köztük a szalántai füves volt, messze vidékről jártak hozzá. Nem voltak a környéken halottlátók sem. A halottírás Nagy Sándorné működésével kezdődött a múlt század végén. Kétségtelen, hogy az indítékot a Veszprém megyei Hitre József vagy felesége adta. Hitre József Szentkirályszabadján valóban élt, családjának tagjai pedig Balatonalmádiba kerültek.

4 Hogy ők értettek-e a ^halottíráshoz, vagy pedig csak a hírét vitték Diósviszlóba, nem sikerült megállapítani. A diósviszlói adatok nem- egyezőek ebben a tekintetben. A halottlátó tudománya megszerzése előtt, vagy akkor, mikor a halottal kapcsolatba kerül, bizonyosfajta • révülésbe esik. A cserszegtomaji halottlátóról például a következőket írja Vajkai Aurél: „Vak Linához járnak tudakozódni az elholtak után is. Azt mondják, hogy ilyenkor elveszti az eszméletét, még félórára is; amikor magához tér, akkor beszél a halottról." „Máskor ilyent mond:, „elrejtőzöm, holnap beszélek róla".

5 Ilyenféle révüléssel a halottírók esetében nem találkozunk, igen fontos szerepe van azonban az álomnak. H. J.-né azonkívül egy alkalommal elmondta, hogy mikor írt, úgy érezte, mint aki félig alszik" Hirtelen fogta el ez az érzés s csak akkor múlt el, amikor az írást befejezte. Egyik adatközlő szerint Nagy Sándorné úgy jutott a tudományához, hogy megálmodta. Előfordult vele később, hogy előre megálmodta, ki fog hozzá menni s melyik halottját fogja kérni az írásra. H. J.-né esetében az álom még fontosabb szerepet játszik, saját véleménye szerint is. Még nem foglalkozott halottírással, amikor testvérével álmodott s az fölhívta a figyelmét az esküvői cipőbe dugott lakodalmi pénzre. Ez adott neki ösztönzést arra, hogy Nagy Sándornét fölkeresse és elhunyt testvérével írasson. Akkor írta neki a húga, hogy ő is foglalkozhatna halottírással, ha akarna. Életében azután később is fontos szerepet töltött be az álom s egy-egy bekövetkező ' eseményre ma is álmaiból következtet. Az adatok nem beszélnek ugyan révülésről, az álom mégis bizonyosfajta révülést jelent. Megegyeznek az elbeszélések abban, hogy a halottíró az írás megkezdése előtt magába mélyedt, imádkozott, írás közben pedig elnehezült, közel volt'hozzá, hogy elveszti az eszméletét. Nem tudta a halottíró, hogy mit ír,, tehát magát az írást is félig-meddig önkívületi állapotban végezte. Adataink mind arra vallanak, hogy a halottíró számára is szükség volt a révülethez hiísonló állapot elérésére, csak ezt az állapotot nem nevezik révülésnek, rejtőzésnek. A halottírásnak az a lényege, hogy a halottíró keze által a halott („szellem") levelet ír élő rokonainak, hozzátartozóiának. H. J.-né esetében számos levelet nem hozzátartozó írt, hanem például Petőfi, Kossuth. Aki levelet akart íratni,, közölte a hialcttíróval annak a nevét, akitől választ várt. A levél nem csupán 4 Vajkai Aurél szóbeli közlése. 5 NE. XXXI. 197,