Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

\ 10 CSEMEGI JÓZSEF emeleti helyiségek maradványait a 2—5. sz, helyiség falai őrizték meg az utókornak. E négy. helyiség azonban nem egyidős. Közülük a 4. sz.-t illeti meg az időbeli elsőbbség. Kora bizonytalan, hozzávetőleg a XIV. századra, Anjou időkre tehető. Az eredetileg egy termet alkotó 2. és 3. sz. helyiség építési ideje kormeghatározó építészeti részletek híjján nem állapítható meg. XV. sz.-i falfestésmaradványai e tekintetben számításba nem vehetők, mert azokat akár egy évszázaddal előbbi falakra is felrakhatták. Az 5. sz. helyiség viszont már inkább Zsigmond korára tekint vissza, de arra a kérdésre, hogy a 2—3. sz, helyiség megépülte előtt, vagy az után létesült-e? — maradványai feleletet nem adnak. Az emeleti helyiségek jellegéből a következők állapíthatók meg: A 4. sz. helyiség eredetileg nem szolgált huzamosabb tartózkodás, lakás céljára, mert apró résablakai erre alkalmassá nem tették. Viszont a 2—3, és az 5. sz, helyiség — igényes festésére, illetve ülőfülkés ablakára tekintettel — már kétségtelenül lakóterület volt, csak ablakait a későbbi átépítések egy híjján mind elbontották. A három helyiség közötti összeköttetést ajtónyílások biztosították, közülük a 2—3. sz. helyiséget a 4. sz.-val összekapcsoló ajtó északi béllete részben meg is maradt. Ezzel szemben a 4. és 5. sz. helyiség közötti ajtó a későbbi átépítések következtében nyomtalanul elpusztult. Gótikus épületünk a XVI. sz, első negyedében nagyarányú átépítésen esett keresztül. Homlokzatára kőkeresztes reneszánsz ablakok kerültek, s ezzel egyidejűleg a 4—5. sz. helyiség között ajtónyílás is létesült. Kőkeretének és szemöldökkövének egy-egy darabja a közeli falakban másodlagosan beépítve elő is került. Ez utóbbin .. 1. § 5. ... évszám-töredék olvasható, amely az építkezés közelítő idejére már egymagában is kellő utalással szolgál.- De a 2—3. és 4. sz. helyiséget összekötő, kőkeret nélküli ajtónyílást is még 1543 (Pécs török általi elfoglalásának éve) előtt vághatták a gótikus falba, bár egyszerűbb kiviteli módja a nagyarányú és igényes átépítési munkálatok időpontjához képest későbbi időre vall. Nem úgy a 2. sz. helyiség déli falának festett díszű fülkéje, amelyet a gyökeres átépítés időben nem sokkal előzhetett meg. A homlokzat reneszánsz festése az átalakítást ugyancsak nyomon követte, mert tagolása és elemei a reneszánsz ablakokkal kompozicíóiban is és részletformában is egyaránt teljes összhangot mutatnak. Épületünk gyökeres reneszánszkori átépítése Brodarich István prépostságáinaik idejére eshetett. Neki tulajdonítható a 2. sz. helyiségben utólag kialakított fali fülke is az ablak helyén, festésével együtt. Brodarich István 1517-ben még csak pécsi kanonok volt, így kétséges, hogy akkor a préposti lakot birtokolta volna. Ezzel szemben bizonyos, hogy II. Lajos 1524-ben már prépostnak nevezi, s ezt az állást töltötte be 1526-ig, amikoris szerémi püspök lett. Valószínű tehát, hogy a préposti kúriát csak az 1517-26 közötti években — valószínűleg úgy 1520 körül — alakíttatta át. A török hódoltság idejét épületünk nagyjából ebben a formában érte meg s vészelte át. Ezidőből csak a külső és belső sártapasztásos vakolat-nyomok származtathatók, mert a Zsolnay-kiállítás létesítésével kapcsolatos bontási munkálatok folyamán előkerült néhány törökkori faragványos töredékből nem következtethetünk inagyobbszabású építkezésre. Ezeket ugyanis másodlagos felhasználásban, falazökőként építették be a falakba, úgy hogy bontási anyagként máshonnan is elkerülhettek ide a későbbi építkezések folyamán. Különben is az épület külseje sem változhatott meg lényegesen a török uralma alatt, mert még a bejárata fölötti régi felirat (Domus Maioris Praepositurae) és címer is épségben átvészelte a hódoltság éveit. Létezésére 1702-ben többen is jól emlé-