Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Kóczián Géza: A gyűjtögető gazdálkodás vadon élő tápláléknövényeinek etnobotanikai értékelése
24 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) Mindkét adatközlő családja uradalmi alkalmazott volt, a már említett uradalmi kertész családja és a másik família elődje a taranyi Festetich uradalomban dolgozott kőművesként. Lehetséges, hogy a használat onnan ered. Nagyatádon mindkét család elsősorban értelmiségi családoknak (főként zsidóknak) adták el a salátagalambbegyet vagy a madársalátát a háború előtt. Érdekes a bükkfalevél tavaszi használata, a friss levelet megcukrozva nyersen eszik Répáshután (Borsod megye). A fűszerként hasznosított vadon termő növények közül á kígyóhagyma használatával Répáshután (Borsod megye), a kerek repkény használatával is csak itt, Répáshután találkoztam. A kerek repkény hasonló használatát Borbás Vince leírta 1893-ban. Vadon élő, olajat adó növény a bükkfa, makkjából Hosszúmezőn régen olajat ütöttek. A bükkmakkból készült olaj használatáról Gunda (1966) is említést tesz. Érdekes a bükkmakk használata Répáshután (Borsod megye), megdarálva, megcukrozva kifőtt tésztára hintik, mint a diót. A vadon termő gyümölcsök közül a galagonyából Felsőrónán lekvárt főznek. Czifray (1830) szakácskönyvében megtalálható a galagonya befőzésére vonatkozó tudnivaló. A lekvárt tésztákhoz, különböző vadak húsához, pecsenyéhez tanácsolja használni. Az álkörmös terméséből gyógylekvár készül Hosszúmezőn, Máramaros megyében. Ugyancsak gyógylekvár készítésére használatos a földi bodza bogyója Nagyatádon (Somogy megye) (csak a század elején készítették, az öregek emlékeznek rá), Répáshután (Borsod megye), Hosszúmezőn (Máramaros megye). A fekete bodza bogyójából Taranyban (Somogy megye), ahol cigányok készítik, Ajban és Falucskán (Abaúj-Toma megye, Szlovákia), Aknasugatagon, Mármarosszigeten és Rónaszéken (Máramaros megye, Románia) készítenek gyógylekvárt. Érdekes, hogy gyógylekvárt készítenek a kányabangita bogyóiból is Nagyatádon (Somogy megye) (itt csak egy család ismeri használatát) és Aknasugatagon, Felsőrónán (Máramaros megye) is. Hasonló felhasználását írta le Szabóné Futó Rózsa (1976) dolgozatában. A nagyatádi adatközlők egyikének elődje erdész volt, lehetséges, hogy más vidékről került hozzájuk a használat. A növényi anyagokból készült ételek nagy részének elkészítési módja megegyezik az összehasonlításra használt szakácskönyvekben (Czifray 1830, Donáth 1981, Horváth 1979, Kövi 1980, Magyar 1978, Mauthner é.n.) található elkészítési móddal.
