Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Varga Anna & Molnár Zsolt: Ehető vadgyümölcsök és gombák gyűjtése egy bakonyi fáslegelőn
94 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) A neolitkumtól kezdve régészeti leletek is bizonyítják a vadgyümölcsök emberi fogyasztásra való felhasználását hazánkban (Gyulai 2001, Kenéz et al. in press). A vadgyümölcsök és kiemelten a vadgyümölcsfák (vadkörte, vadalma) egykori fontosságát a középkortól kezdve több írott forrás is alátámasztja (pl.:számadáskönyvek, falutörvények) (Hegyi 1978, Imreh 1973, Szani 2011). Az elmúlt 200 esztendőre vonatkozó erdő- és legelőhasználattal, illetve gyűjtögetéssel kapcsolatos, főként néprajzi szakiroda- lom tér ki a vadgyümölcsök Kárpát-medencében folyó gyűjtésének módjára és rendjére (Földes 1895,Tálasi 1939, Szabadfalvi 1970, Hegyi 1978, Gunda 2001, Andrásfalvy 2007, Dénes et al. 2012, Szani 2011). Munkánk célja, hogy megismerjük milyen vadgyümölcsöket és gombákat gyűjtöttek egy bakonyi fáslegelőn. Kutatásunk során pásztorokkal és gazdálkodókkal készítettünk interjút a Veszprém megyei Olaszfaluban. Anyag és módszer A kutatást a Magas-Bakony és az Öreg Bakony találkozásánál fekvő Olaszfaluban végeztük. A környék erdeit bükkös, gyertyános-tölgyes, cseres-tölgyes és molyhos tölgyes állományok jellemzik (Sonnevend 2005, Király et al. 2008). Olaszfalu község egykori legelője a fáslegelő élőhelytípusba sorolható. Faállományát bükk, gyertyán, csertölgy, mezei juhar, vadkörte, madárcseresznye és kocsánytalan tölgy jellemzi (Sonnevend 2005, Varga 2010). A területet jogilag és használat szempontjából is 1862- ben különítették el a Zirci Apátság erdőállományától. Ettől kezdve a falu szarvasmarhái, disznói legelték a területet. A hagyományos legelőhasználat felhagyása az 1950-es években kezdődött. A sertés legeltetéssel az 1970-es években, a szarvasmarha legeltetéssel 2003-ban hagytak fel véglegesen a területen (Varga és Bölöni 2011). A felhagyás következtében a fáslegelő képét meghatározó ligetes állomány kiterjedése 51%-ról 8%-ra csökkent, míg a zárt erdőállomány 9%-ról 52%-ra emelkedett az elmúlt fél évszázadban (Varga 2010). Olaszfalu lakossága 2010-ben 1108 fő volt. A lakosság nagyobb része a közeli városokba jár dolgozni (Olaszfalu 2008). A kutatás során félig-strukturált interjút készítettünk 13 olaszfalusi pásztorral és gazdálkodóval 2008 és 2010 között (1. ábra). Az adatközlők 1915 és 1952 között születtek. Az interjúk során a falu egykori községi legelőjének használatára és növényzetére vonatkozóan gyűjtöttünk adatokat. Tanulmányunkban ezeknek az interjúknak a vadgyümölcsök és gombák gyűjtésére, felhasználására vonatkozó részét ismertetjük. Eredmények Vadgyümölcsök A vadkörtét (Pyrus pyraster L.) a sertések és a szarvasmarhák takarmányozására és saját fogyasztásra is használták Olaszfalun. Az egyes faegyedeket a gyümölcs minősége alapján is számon tartották. A disznók és marhák is ismerték a jó termő gyümölcsfákat és szívesen fogyasztották a termésüket. A vadgyümölcsök érése idején a jószágokra fokozottan kellett ügyelni. A vadkörtét lehullott állapotában gyűjtötték össze, majd aszalták, vagy pálinkát készítettek belőle (2. ábra). A vadkörtegyűjtés korlátozására nem emlékeznek vissza. Ma már csak elvétve szedik össze pálinkának. A legelő felhagyásával az addig szabadállásba növő fák körül is záródott az erdő (3. ábra).
