Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Molnár Zsolt: Adatok a hortobágyi ehető vadnövények és más érdekesebb növényfelhasználások ismeretéhez
80 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) A fagyait (Ligustrum vulgaré) seprűnek, a szilt (Ulmus minor agg., U. pumila) szintén seprűnek, de jó botnak is, a húsos som (Cornus mas) a legjobb botnak. Seprűt a katángból (Cichorium intybus) is csináltak. A szálas perjéből (Poa angustifolia) csinálták a meszelöt; Meszelős Boris 30-40 kg-ot vitt haza a hátán, fésülte, 15 cm-es fejjel árulta', a Poa-1 kast összefogni is használták. Fűtéshez használt lágyszárúak Ebben a fátlan tájban lágyszárú növényeket is használtak a kemence fűtéséhez. A legáltalánosabb kukoricaszár (izik) mellett vadnövényeket is: zsióka (Bolboschoenus maritimus): fűtésre használtuk a 70-es évekig; nagyon szerettünk fűteni vele, evvel fűtöttünk télen, recsegett, csattogott, nád (Phragmites australis) fűtöttek vele, fehér disznópa- réj (Amaranthus albus), olyan kazlat szedtünk, fél télen azzal fűtöttünk; össze kell taposni tüzeléshez, katáng (Cichorium intybus), fűteni használtuk, kalácsot sütöttünk, szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) fűteni szedtük, tövises iglice (Ononis spinosa) lekaszáltuk, fűtöttünk vele. Dísznek használt fajok Bár a Hortobágyon ritka a tarka virágos rét, itt is több fajt szedtek mezei virágként: búzavirág (Centaurea cyanus), magyar virág\, kék ibolya {Viola odorata), az virágl, szarkaláb {Consolida regalis, C. orientalis), virág, pipacs {Papaver rhoeas) egy virág csak\, vesszős fuzény {Lythrum virgatum), sokat szedtem, villás boglárka {Ranunculus pedatus), hírnök] Vadvirág az is!, nyugati csillagvirág {Scilla drunensis), nácisz{sic), szedtük, réti őszirózsa {Aster punctatus), szép kis virág. Téli dísznek a legelteijedtebb a magyar sóvirág {Limonium gmelinii), az a mezei virág! nekem is van a vázában, ritka a más tájakról hozott vagy kapott árvalányhaj {Stipapennata s.l., S. borysthenicd) és újabban a virágboltokban is megjelenő mácsonya {Dipsacus laciniatus, D. sylvester). Egyéb felhasználás: kézmosás, posztókészítés, méhészet, illatosítás, vízkeresés Hallottunk még néhány további felhasználásról. A mezei fátyolvirág {Gypsophila muralis) kézmosásra jó: mostuk a kezünket; a dohányzsírt levitte; kezibe dörzsöli; megvizeztük, dörzsöltük a kezünket, úgy fogtunk neki enni, habzik', összedörzsölve habzik. Egyesek még emlékeznek, hogy a szerbtövist {Xanthium italicum, X. strumarium) mire használták: hogy finom legyen a posztó, a szabók, szűcsök ezzel gereblyézték a posztó külső részét. A ligeti zsályával {Salvia nemorosa) a dongókast bekentük, megállt benne a dongó, a tarlóvirág (Stachys annua) a méheknek jó legelő. Az orvosi és fehér somkórót {Melilotus officinalis, M. albus), aki pipált, megszárította, dohány közé tette; dohányba morzsolták', pásztoremberek megszárították, dohány közé tették. A tövises iglice {Ononis spinosa) pedig vízjelző: ott jó víz van!; feketefödi, ott ássanak kutat!, az öregek azt mondták. Köszönetnyilvántás Köszönöm a hortobágyi pásztoroknak, hogy megosztották velem tudásukat.
