Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Dénes Andrea, Papp Nóra, Babai Dániel, Czúcz Bálint & Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján
38 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) 1966, Kiss Z. 1994, Andrásfalvy 2007, Lábadi 1994); Dunántúli középhegység (Vajkai 1941, Hegyi 1970); Északi középhegység (Fehér 1957, Gunda 1938, Barsi 1987, Kóczián 1984, Újvári 1957, Cs. Schwalm 1989, Paládi Kovács 2006, Pálosné 2000, Sinkó 1996, Petercsák 1978); Gömör (Márkus 1941, Újvári Z. 1991, Zsupos 1987, Bodnár 1988, Bődi 1999); Kárpátalja (Gunda1980, Takács & Udvardi 1996); Alföld (Hanusz 1905, Kiss L 1930, Fazekas 1994, Ecsedi 1934, Bencsik 1973, Oláh 1987, T. Bereczky 1982, T. Bereczky 1986, Varga 1993, Molnár 2012a); Vajdaság (Palatínus 2002); Erdély (Győrffi 1937, Gunda 1960, Gunda B. 1967, Péntek & Szabó 1985, Kóczián et al. 1976, 1977, Gub 1993, Székely 1998, Tarisznyás 1976, Rab 2001, Vita 1994, Kruzslits 2007, Mihalescu et al. 2010, Papp 2012, Babai 2012); és Bukovina (Grynaeus & Szabó 2002, F. Váróczi Zs 1961). Feldolgoztunk továbbá 34 magyar botanikus által kitöltött adatlapot, melyben a botanikusok gyerekkori, vadon gyűjtött elfogyasztott vagy csak „rágcsált” növénycsemegéikről szolgáltattak adatokat (Molnár 2012b). A 16. századtól fennmaradt hazai szakácskönyvekben (Radvánszky 1893, Medves 1864, Zilahy 1892, Füreder 2009) vadon élő gyümölcsök, zöldségek, virágok, fűszernövények is szerepelnek a receptekben. Ezek tényleges gyakorlati hasznosítását, bekerülésüket a paraszti konyhába nem ismerjük. A szakácskönyvek eredete, ill. receptjeik eredete sem minden esetben ismert, így e fajok nem kerültek az összesített táblázatba, de egy listában érdemesnek tartottuk felsorolni ezeket a fajokat is. Eredmények A vizsgált területen a 67 növénycsaládba tartozó 235 faj használatát jegyzik a források. 216 faj forrása a feldolgozott néprajzi és etnobotanikai irodalom. A magyar botanikusok (34 adatközlő) összesen 91 taxon fogyasztását/csemegézését említik gyerekkorukból. Ezek közül 71 taxon a feldolgozott irodalmi forrásokban is megtalálható. A Rosaceae család (36 faj) fogyasztása kiemelkedő, és magasabb az Asteraceae, Lamiaceae, Liliaceae, Fabaceae, Apiaceae fajok felhasználása is. Fafaj 36, cseije 27 törpecserje 4 faj, lágyszárú 169 faj szerepel a listában. A növény zöld, föld feletti részeit (levél, fiatal hajtás, rügy, esetenként az egész fold feletti növény) 98 faj (főképpen: Apiaceae, Lamiaceae, Liliaceae) esetében fogyasztották. A növény virágát 39 faj (elsősorban Asteraceae, Boraginaceae, Lamiaceae), termését (húsos gyümölcs és száraz termés vagy mag), 74 faj (döntően Rosaceae, ill. Grossulaceae és Vaccinium spp.). A földalatti növényi részeket, gyökeret, gyöktörzset, hagymát, gumót 23 faj (elsősorban: Liliaceae, Apiaceae, Asteraceae, Brassicaceaé) esetében használták. 8 fafaj folyékony nedvét és 3 fafaj szilárd nedvét (mézgát, gyantát) fogyasztották, ill. rágták. Nem ritka, hogy egy faj kettő, sőt három növényi részét is fogyasztottak, pl. parlagi rózsa ( Rosa gallica): virág, termés, levél; bükk (Fagus sylvatica): termés, levél és fanedv; fekete bodza (Sambucus nigra): virág, termés, pongyola pitypang (Taraxacum spp.): levél, virág; szamócafajok (Fragaria spp.): gyümölcs és levél. Zöld növényi részek felhasználása A zöld növényi részeket leggyakrabban a fiatal, tavaszi hajtást vagy a fiatal leveleket nyersen, salátának készítik, vagy levest, szószt főznek belőle. Legtöbb tájon használt fajok: mezei sóska (Rumex acetosa), nagy csalán (Urtica dioica), komló (Humulus lupulus), salátaboglárka (Ranunculus ficaria), hagyma (Allium spp.) fajok (1. ábra).
