Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pál Róbert, Henn Tamás és Nyúlási Judit: Adatok a Dél-Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

PÁL-HENN-NYULASI: ADATOK A DÉL-DUNÁNTÚL GYOMFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 101 Ruzsama), Váralja (Váraljai-hegy), NYH: Nagynyárád (Régenszvízen); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét), Szálka (Kenderes), TH: Kalaznó (-nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dülő), Udvari (Forrás-völgy); V: Ág (Cser-mező), Aparhant (Somos), Bonyhád (Róka-dűlő), Szalatnak (-kelet). A növény extenzív szántók szegélyében még viszonylag gyakori, azonban a vegyszeres gyomirtás és a korszerű vetőmagtisztítási eljárások veszélyeztetik populációit (PINKE és PÁL 2005). További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1975), BOROS in HORVÁT (1942b), Z. HORVÁTH in KEVEY és HORVÁT (2000), Z. HORVÁTH (2007), PÁL és PINKE (2007) munkáiban. Adonis flammea Jacq. - BD: Egerág (Bagi-gyakra), Erdősmecske (Fritz-malom-völgy), Himesháza (Közép-hegy), Nagybudmér (Szelistye), Romonya (Deszka-kút), Szebény (Szikrás-legelő), Zengővárkony (-dél); ÉZS: Szatina (Nagy-földek); MH: Hosszúhetény (Basa-gödör, Cserdi dűlő, Dömös-alja), Pécs-Vasas (Parcsin), Pécsvárad (Kutyás); PS: Keszü (-észak); V: Aparhant (Somos). Az előző fajnál jóval ritkább, szintén extenzív szántók gyomnövénye. Bázikus élőhelyekhez kötődik. A modern vetőmagtisztítási módszerek és a vegyszeres gyomirtás veszélybe sodorták (PINKE és PÁL 2005). Országos viszonylatban veszélyeztetettséghez közeli fajnak tekinthető (KIRÁLY 2007). További adatait a térségből SIMONKAI (1876), CSAPODY V. (1935), HORVÁT (1936, 1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000) és PÁL (2002a) közölte. Agrostemma githago L. - DZS: Mozsgó (Méhes); MH: Hosszúhetény (Dömös-alja, Hegyalja út, Ormándi-dűlő, Telki-dűlő); TH: Gyönk (-észak), Hőgyész (Csicsó), Kalaznó (nyugat), Kisszékely (Hegyhát), Kölesd (Haro-hegy), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Tolnanémedi (Úrbéri-földek), Udvari (Forrás-völgy); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét). Extenzív szántók gyomnövénye. A modern vetőmagtisztítási eljárások hatására ritkult meg (PINKE és PÁL 2005). Hazánkban hivatalosan védett faj, azonban IUCN besorolása alapján csak veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Országos elterjedésére vonatkozó adatait PINKE és mtsai. (2006) közölték. A térségbeni adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), DANCZA (1991), DÉNES (1997), PÁL (2002a, 2003), TÓTH (2002), PÁL és PINKE (2007) munkáiban. Ajuga chamaepitys (L.) Schreb. - BD: Bosta (-dél), Hidas (Kert-dűlő, Magyar-hegy), Kátoly (Szőlőhegy), Kisherend (Cserszél), Liptód (Lencseföldek), Lovászhetény (Kerti-szántók), Magyarsarlós (Szőlőhegy), Martonfa (-kelet), Mecseknádasd (Berekalji-erdő) [TÓTH ined.], Pécs-Hird (Szél-föld), Romonya (Deszka-kút) Szilágy (-észak), Véménd (Trefortpuszta), Zengővárkony (Hosszú-földek); BH: Barátúr (Szállás-dűlők), Magyarszék (Benága); GD: Feked (Hosszú-dűlő), Mórágy (faluban); MH: Hosszúhetény (Cseri, Dömös-alja, Hegyalja út, Telki-dűlő), Kővágószőlős (Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-kelet), Máza (Szabad-föld), Pécs (Mecsekalja), Pécsvárad (Kutyás, Rác-tető), Váralja (Préda) [TÓTH ined.]; MT: Lánycsók (Parlag); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Kismórágy (Rozsdásserpenyő), Szálka (-észak); TH: Diósberény (Hosszú-földek), Felsőnána (-dél), Hőgyész (Szálkáspuszta), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Temető-dűlő), Kisszékely (Hegyhát), Kistormás (Varsádi-dűlő), Kölesd (-dél), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Zomba (Páskum). Tarlók tipikus gyomnövénye. Napjainkban egyre ritkább. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b).