Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Ortmann-né Ajkai Adrienne és Horváth Ferenc:„A Mecsek-hegység déli síkja": A Drávamenti-síkság vegetációjának kistáji szintű elemzése a MÉTA adatbázis alapján
268 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 A természetes vegetáció az első két kistájban maradt meg számottevő mértékben, nyugatról kelet felé fogyatkozva, a Nyárád-Harkányi sík szinte teljesen kultúrtáj (2. ábra). A Drávamenti-síkság összterülete 1300 km 2, a három kistáj ezen közel egyenlő arányban osztozik. Határai D-en a Dráva, majd az országhatár, K-en a Duna síkja, É-on BelsőSomogy, a Zselic, a Dél-Baranyai dombvidék és a Villányi-hegység. A Dráva-sík területe 400 km 2, a Dráva magyarországi szakasza mellett fut végig attól 510 km távolságban. Tökéletes síkság, a Dráva hajdani ártere. Tengerszint feletti magassága 96-110 m közötti. Tőle északra az enyhén hullámos, Ny-i részén infúziós löszös, D-i részén futóhomokos Fekete-víz sík területe 500km 2, tszf. magassága 96-130 m közötti. A NyárádHarkányi sík területe 400km 2, tszf. magassága 89-125 m, teraszos hordalékkúp-síkság, mely északnyugaton löszös dombláb-felszínbe megy át. Éghajlat tekintetében Ny-ról K-re a nedves és hűvös, és a mérsékelten nedves, mérsékelten meleg (a Dráva-sík legdélibb részén meleg) éghajlati típusok mennek át egymásba, vagyis fokozódik a kontinentalitás. Talajaik változatosak, az ártéri területeken túlnyomórészt öntés és réti talajok, löszön megjelennek a csernozjomok különböző típusai (MAROSI és SOMOGYI 1990). KEVEY (2002) a somogyi és a baranyai Dráva-árteret a horvátországi Dráva-ártérrel együtt Dráva-mellék (Dravense) fórajárás néven, az Alföld (Eupannonicum) fóravidékéhez sorolja. A Zólyomi-féle vegetációtérkép (ZÓLYOMI 1989) a Dráva-síkra és a Fekete-víz síkjára ártéri ligeterdőket és mocsarakat jelöl, gyertyános-kocsányos tölgyesek kisebb foltjaival; az eddigi kutatások szerint (KEVEY 1998, 2007a,B, O.AJKAI 1998a,B) ezek mellett - főleg a Fekete-víz síkján - enyhe talaj vízhatásra létrejött gyertyános-kocsányos tölgyesek alkották az uralkodó eredeti vegetációt. Ma maradványállományaik között vannak e vegetációtípus legszebb, legnagyobb területü hazai képviselői (HORVÁT és KEVEY 1984, KEVEY 1998). A Nyárád-Harkányi síkra Zólyomi Bálint tatárjuharos lösztölgyeseket, az északi, a DélBaranyai dombság felé átmenetet mutató peremterületre cseres-tölgyeseket jelöl. E kistáj vegetációja mára olyan mértékben lepusztult, hogy a tatárjuharos lösztölgyesek egyetlen állományát sem, a cseres-tölgyeseknek egyetlen, jellegtelen állományát sikerült megtalálni, az erdővegetációt ezen túl nagyon kevés gyertyános (kocsánytalan és kocsányos) tölgyes állomány képviseli. Az aktuális vegetáció fő alkotói a maradvány gyertyános-kocsányos tölgyes erdőtömbök, a mélyebb fekvésű részeken keményfaliget jellegű állományokkal, valamint a Dráva mente bokorfüzesei és füz-nyár ligeterdői, a fogyatkozó mocsár- és kaszálórétek és a holtágak víz és mocsári vegetációja néhány kicsiny lápi jellegű élőhellyel. A terület növénytársulásainak összefoglalását lásd O.AJKAI (2004). Jelen cikkben ezt a képet kistáji szinten kvantitatív és térbeli adatokkal árnyaljuk. Adatok és elemzés Az aktuális vegetációt a MÉTA adatbázis elemzése (terepi adatgyűjtése: 2003-2006) alapján mutatjuk be. A területen 61 MÉTA kvadrát (25 teljes és 36 töredék) található, melyekből 28 felmérését a szerző végezte (46%). Az elemzések és térképek alapját a MÉTA élőhely- és területadatai képezik. Az egyes élőhelyek előfordulás-számait, illetve területadatait kvadrátok szintjén összegeztük
