Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Ortmann-né Ajkai Adrienne, Morschhauser Tamás, Lőrincz Péter és Horváth Ferenc: A Mecsek-hegység aktuális vegetációjának áttekintése a MÉTA adatbázis alapján

260 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 ve száraz erdőtípusok, természetközeli és degradálódó, cseijésedő gyepek) területére vonatkozó adataink - pontatlanságuk még feltárandó mértéke mellett is - nagy valószínűséggel a létező legjobbak: a teljes tájat lefedő más adatbázisok (CORINE, erdészeti üzemtervek, művelési ág nyilvántartások) tematikus felbontása jóval gyengébb. A Mecsek kvadrát szintű „élőhelytérképe" Dél-Dunántúl azonos léptékű vegetációleírásának szerves része; a MÉTA hatszöges felbontásának (600 m) kihasználásával még nagymértékben pontosítható. Az alaposan ismert táj MÉTA módszertanú „újra felmérése" lehetőséget kínál a MÉTA módszertan és a MÉTA adatbázis felhasználhatósága korlátainak felismerésére. Feltűnő a kis területű élőhelyek erős alulreprezentáltsága, még fontos és/vagy gyakori élőhelyek esetében is, mint pl. a sziklagyepek, forrásgyepek, vizes élőhelyek; ezek kutatásakor (ebben a tájban) csak durva kiindulásként érdemes az adatbázist használni. Köszönetnyilvánítás: A MÉTA projekt finanszírozását az OM-NKFP/2002: „Magyarország természetes növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító elemzése" pályázat biztosította. Köszönet a felmérést végző további térképezőknek: Rudolf Kingának, Szigetvári Csabának, Pál Róbertnek, Mányoki Gergelynek, Fridrich Ágnesnek, valamint Pirkhoffer Ervinnek a térinformatikában nyújtott segítségért. Összegzés Tanulmányunkban a MÉTA adatbázis kvadrát szintű adataira támaszkodva rövid kvantitatív jellemzését adjuk a Mecsek aktuális vegetációjának. Akistáj területének 51%-át (18000 ha) borítja természetközelinek tekinthető vegetáció, a MÉTA kategóriáinak 46%-a előfordul a mintegy 350 km

2 területen. A legnagyobb területet (a természetközeli vegetáció 68%-át) a mezofíl lomberdők (K), ezen belül elsősorban gyertyános- tölgyesek és bükkösök borítják. A fényben gazdag (száraz) tölgyesek, elsősorban cseres-tölgyesek területaránya 14%; említést érdemelnek még a mész- és melegkedvelő tölgyesek és a zárt mészkerülő tölgyesek. A természetközeli gyepek területaránya 2% alatti, a degradált gyepeké (ideértve a becserjésedő felhagyott gyepeket is) 12%. Feltűnő a kis területű élőhelyek alulreprezentáltsága, ami a MÉTA felmérési követelményeinek következménye. Irodalom BARTHA D., KEVEY B., MORSCHHAUSER T. és Pöcs T. 1995: Hazai erdőtársulásaink. Tilia.\\ 8-86. BÁTORI Z., CSIKY J., ERDŐS L., MORSCHHAUSER T., TÖRÖK P. és KÖRMÖCZI L. 2009: Vegetation of the dolines in Mecsek Mountains (South Hungary) in relation to the local plant communities. - Acta Carsologica. Postojna. 38 (2-3): 237-252. BÉKEFI I. 2001: A Jakab-hegy D-i kitettségü lejtőjének növénytársulásai. In: FODOR I., TÓTH J., W

ILHELM Z. Ember és Környezet Elmélet, Gyakorlat. Tiszteletkötet Lehmann A. professzor úr 65. születésnapjára. PTE TTK Földrajzi I.- DDNP. pp. 111-123. BORHIDI A. 2006: Dél-Dunántúl. In: FEKETE G., VARGA Z. (szerk): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp.371-393. BORHIDI A., DÉNES A. 1997: A Mecsek és a Villányi-hegység sziklagyep társulásai. In: BORHIDI A., SZABÓ L.GY.(szerk).: Studia phytologica jubilaria. JPTE TTK, Pécs. pp.45-66. BORHIDI A., MORSCHHAUSER T., SALAMONALBERT É. 2001: A klímaváltozás bioindiká-