Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Ortmann-né Ajkai Adrienne, Morschhauser Tamás, Lőrincz Péter és Horváth Ferenc: A Mecsek-hegység aktuális vegetációjának áttekintése a MÉTA adatbázis alapján

ORTMANN-NÉ AJKAI-MORSCHHAUSER-LORINC-HORVATH: A MECSEK-HEGYSEG... 259 mutató, rendkívül fajgazdag erdők a Mecsek legismertebb és legjobban kutatott növénytársulásai (HORVÁTH 1972; DÉNES 1995; BARTHA et al. 1995; MORSCHHAUSER 1995; KEVEY és BORHIDI 1998; MORSCHHAUSER és SALAMON-ALBERT 2001; SALAMON-ALBERT és MORSCHHAUSER 2002). Száraz és egyben savanyú termőhelyeken, jellemzően a vörös homokkőből álló Jakabhegy déli lejtőin többségében zárt és kisebb területen letörpülő nyílt mészkerülő tölgyesek találhatók (MORSCHHAUSER és SALAMON-ALBERT 1997; MORSCHHAUSER et. al. 2000; KEVEY és BORHIDI 2005), a MÉTA szerint összesen kb. 250 ha kiterjedésben (L4a, L4b). A fényben gazdag (száraz) tölgyesek területi részesedése összesen 2300 ha (a természetközeli vegetáció 14, az összterület 7%-a), túlnyomórészt zonális cseres-tölgyesek (L2a, 1700 ha) (4.ábra). A legnagyobb területet (12400 ha, a természetközeli vegetáció 68, a teljes terület 35%-a) a mezofil lomberdők (K), ezen belül elsősorban gyertyános-tölgyesek (K2, 8800 ha) és bükkösök (K5, 3400 ha) borítják. A mezofil erdőzóna kis területű színező elemei az edafikus hatásra (nagyon meredek, északias lejtők lokális kisavanyodása hajdani legeltetés és/vagy a szokásosnál is erősebb vadjárás hatására) mészkerülő bükkösök és gyertyános-tölgyesek (K7a: 65 ha, K7b: 125 ha) (5.ábra). A hegyvidéki táj lehetőséget kínál szikla- és szurdokerdők kialakulására, ezek mind a négy típusa előfordul a Mecsekben. Legjelentősebbek a törmeléklejtő-erdők (LY2) 58 előfordulással és közel 200 ha területtel. A szurdokerdők (LY1) gyakorisága hasonlóan magas (50), de a szubmediterrán klíma miatt kis kiterjedésűek (összesen 56 ha), részletes jellemzésük: KEVEY 1993b (Keleti-Mecsek), KJEVEY 1997 (Nyugati-Mecsek). Szintén jellemzőek a Mecsekben a markánsan különböző déli és északi oldali erdőtársulásokat összekapcsoló tetőerdők és tölgyes jellegű sziklaerdők (LY4, 24 előfordulás, 53 ha), részletes ismertetésük: KEVEY, BORHIDI 1998. A montán jellegű bükkös sziklaerdők (LY3) is előfordulnak, de igen kis számban és területtel. Néhány sziklai cserjés (M7) is feljegyzésre került, részletes jellemzésük: BORHIDI et al.2003. A völgyek többsége szűk, a patakkísérő hegyvidéki égerligetek (KEVEY és BÁRÁNYI 2002) kialakulására kevés a hely. Fragmentális állományaik (60 előfordulás, összterület csak kb. 80 ha) elsősorban az északi oldalak hosszabb, hűvösebb patakvölgyeiben fordulnak elő. A patakvölgyek jellemző élőhelyei a sziklák árnyéktűrő növényzete (14), ami a felmérés léptéke miatt csak ritkán került feljegyzésre (8 eset), de így is látszik egybeesésük - hasonlóan a patakparti magaskórósokhoz (D5), bár utóbbiak előfordulnak olyan patakvölgyekben is, ahonnan az égeresek már eltűntek (7.ábra). Jellegtelen erdők, faültetvények (RB, RC, RD) csak az összterület mintegy 2%-án, 600 ha kiterjedésben fordulnak elő. Az eredmények értékelése A Mecsek vegetációját évtizedek óta botanikusok nemzedékei kutatják, így nem meglepő, hogy a MÉTA felmérők 50-60 terepnapos munkája inkább alátámasztotta eddigi ismereteinket, nem hozott annyi új eredményt, mint a korábban botanikai fehér foltnak számító tájakban (pl. SALAMON-ALBERT és HORVÁTH 2008a,B; ORTMANN-NÉ AJKAI és HORVÁTH 2009). Új eredménynek tekinthetők az egyes élőhelytípusok területének kvantitatív adatai, illetve néhány ritka élőhely előfordulási adata. Nagyobb kiterjedésű élőhelyek (pl. különböző mezofil, illet-