Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Ortmann-né Ajkai Adrienne, Morschhauser Tamás, Lőrincz Péter és Horváth Ferenc: A Mecsek-hegység aktuális vegetációjának áttekintése a MÉTA adatbázis alapján

258 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 becserjésedő, felhagyott gyepek/ (P2, 600 ha), melyekből lényegesen több van, mint a természetközeli gyepek közül legnagyobb területű domb- és hegyvidéki kaszálókból (260 ha). Az egyes élőhelytípusok előfordulásának részletes jellemzése Vízi és vízparti élőhelyek A vizes élőhelyek (A,B,C élőhelycsoportok) mecseki adatai a MÉTA adatbázisban igen kisszámúak (összesen 21 előfordulás, néhány ha terület). Ezek az élőhelytípusok valóban ritkák, mert a zömében mészkő alapkőzet miatt a hegység felszíni vízfolyásokban és tavakban szegény (Orfüi tórendszer és néhány kis horgásztó); az állandó vízfolyások szabályozottak; másrészt e kis területű élőhelyeket ebben a gazdag vegetációjú tájban a térképezők - a felmérési módszertanban előírt kötelezettséget nem túlteljesítve - nem vették fel. Hogy ez a vegetációtípus mégsem minden tekintetben szegény, jelzi, hogy a nádasok és magassásosok (B) csoport 8 kategóriájából 4 így is előkerült (50%). A magaskórósok (D5) 68 esetben kerültek dokumentálásra, amivel az előfordulási esetszámot tekintve a 8. helyen szerepel a 46 élőhely között ez a mecseki patakvölgyekben igen jellegzetes, acsalapus-óriás zsurlós élőhely. Gyepek és másodlagos cserjések A Mecsek eredendően erdős táj, természetközeli gyepjei nagyobbrészt irtás eredetű nedves (D34), üde (El, E2, E34), félszáraz és szárazgyepek (H3a, H5a, H5b), és fás legelők (P45), természetesnek csak a déli oldalak sziklagyepjei (G2) tekinthetők. A fenti kategóriák összterülete 410 ha, az összes természetközeli terület alig 2,5%-a. A legeltetés, kaszálás felhagyása óta a gyepek nagy része tönkrement, a jellegtelen (OB, OC) és cserjésedő (P2a, P2b) gyepek területe 1300, ill. 600 ha, összesen több, mint 10%, vagyis négyszeresen múlja felül a természetközeli állapotú gyepekét. A fás legelők többsége a Keleti-Mecsekben fordul elő, de ezek is már felhagyott, betöltődött állományok. A főleg völgytalpakban, üde völgyoldalakban előforduló nedves és üde gyepek (D34, El) és degradálódott származékaik (OB, P2a) összterülete 460 ha, megoszlása 250 vs 210 ha, vagyis e gyepek kicsit több, mint fele természetközeli. A száraz és félszáraz gyepek és degradálódott származékaik (H, OC, P2b) összterülete 1800 ha, megoszlásuk kb. 100/1700 ha: a hegytetőkön, meredek oldalakon, utaktól távolabb fekvő, nehezebben megközelíthető gyepek (és szántók, szőlők, gyümölcsösök) gondozását gyakorlatilag mindenütt felhagyták (3.ábra). Meglepő a Mecsek egyik legjellemzőbb élőhelyének, a déli oldalak nyílt és zárt sziklagyepjeinek (BORHIDI és DÉNES 1997, BORHIDI et al. 2001) rendkívül alacsony reprezentáltsága. Ennek oka valószínűleg a MÉTA módszertanában keresendő: a felmérők a vele mozaikoló karsztbokorerdők részének tekintették, a MÉTA felmérés léptéke „bemosta" őket a karsztbokorerdőbe, ennek az élőhely-komplexnek a belső mintázata már túl finom a MÉTA felbontása számára. Erdők és cserjések A Mecsek eredeti erdő vegetációja a teljes terület 43%-án (15000 ha) maradt fenn, a természetközeli vegetáció 83%-át alkotja. A Mecsek déli lejtőinek jellegzetes élőhelyei a mész- és melegkedvelő tölgyesek (Ll, 280 ha) és a karsztbokorerdők (Ml, 45 ha). A túlnyomórészt a Pécs feletti Misina-Tubes vonulat és a Vörös-hegy déli oldalán előforduló, legerősebb szubmediterrán klímahatást