Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Ortmann-né Ajkai Adrienne, Morschhauser Tamás, Lőrincz Péter és Horváth Ferenc: A Mecsek-hegység aktuális vegetációjának áttekintése a MÉTA adatbázis alapján
ORTMANN-NÉ AJKAI-MORSCHHAUSER-LORINC-HORVATH: A MECSEK-HEGYSEG... 255 Vizsgálati terület A Mecsek területe 350 km 2, a Dél-Dunántúl déli-középső részén, dombvidékektől övezve helyezkedik el (l.ábra). Változatos kőzettani felépítésű, gyűrve-tört röghegység ( LEHMANN 1995), középhegység. Három jól elkülönülő részre tagolható: Nyugati-, Közép- és KeletiMecsek. A Nyugati-Mecsek déli oldala vörös és szürke permi homokkőből (Babás-szerkövek) épül fel, északon karsztos mészkőterületekkel (ebben található az abaligeti cseppkőbarlang); a túlnyomórészt triász kori mészkőből álló Középső-Mecsek fő elemei a Pécs városa feletti Misina-Tubes vonulat, és a Melegmányi-völgy karsztrendszere (Melegmányi vízesés, Kőlyuk); a Keleti-Mecseket a központi helyzetű Zengőtől (682 m) lefutó sasbércek és völgyek alkotják, a jura kori mészkő mellett előfordulnak vulkáni eredetű kőzetek: trachydolerit, andezit, fonolit is (VADÁSZ 1935, LOVÁSZ és WEIN 1974, HORVÁT 1972, MAROSI és SOMOGYI 1990, BORHIDI 2006). A Mecsekben szubmediterrán, szubkontinentális és szubatlantikus klímahatások érvényesülnek, a változatos domborzatnak köszönhetően különböző mértékben: éles a kontraszt a déli és északi oldalak, mély völgyek, kiemelkedő csúcsok mezoklímája között. A Mecsek délies lejtői meredekek az északias lejtői lankásabbak és fokozatosan dombsággá szelídülnek északi irányban. Különösen a Keleti-Mecsek változatosabb geomorfológiájú, és gazdagabb mély szurdok-völgyekben. A mediterrán klímahatás következtében jellegzetes kettős csapadékmaximum alakul ki. A hegyvidéki kistájra erdőtalajok jellemzők, túlnyomórészt agyagbemosódásos barna erdőtalajok (45%), sekély termőrétegű rendzinák (27%), homokkövön savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok (17%), löszös hegységperemi lejtőkön barnafőldek (9%) (MAROSI, SOMOGYI 1990). A Mecsek önálló flórajárás (Sopianicum); különleges gazdagságát az adja, hogy három flóratartomány, a meleg, csapadékos nyugat-balkáni (illír), a meleg, száraz kelet-balkáni (mőziai) és a kontinentális pannon flóra elemei találkoznak (BORHIDI 2006). A Zólyomi-féle vegetációtérkép (ZÓLYOMI 1989) a Mecsek nagy részére illír jellegű gyertyános-tölgyeseket, a magasabb régiókba illír bükkösöket; a déli peremekre cseres-tölgyeseket, Pécs felett pici folton molyhos tölgyes karsztbokorerdőt, a déli peremekre cseres-tölgyeseket, előterében keskeny sávban ma már meg nem talált tatárjuharos tölgyest jelöl. HORVÁT (1972) lényegesen finomabb felbontású (1:50 000) térképen a jellemző társulások a gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek (az északi részeken is), bükkösök (főleg a KeletiMecsekben); kis területtel karsztbokorerdők és melegkedvelő tölgyesek (a Pécs feletti déli lejtőkön), valamint savanyú talajú tölgyesek és bükkösök (Ny-i Mecsek). Adatok és elemzés Az aktuális vegetációt a MÉTA adatbázis elemzése (terepi adatgyűjtése: 2003-2006) alapján mutatjuk be. A területet 18 MÉTA kvadrát érinti, melyek felmérését a következő botanikusok végezték (zárójelben a felmért kvadrátok száma): Lőrincz P. (5), Morschhauser T.(4), Ortmann-né Ajkai A. (2), Rudolf K. (2), Szigetvári Cs. (2), Pál R.(l), Mányoki G. (1), Fridrich Á. (1). Az elemzések és térképek alapját a MÉTA élőhely- és területadatai képezik. Az egyes élőhelyek előfordulás-számait, illetve területadatait kvadrátok szintjén összegeztük
