Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pál Róbert, Henn Tamás és Nyúlási Judit: Adatok a Dél-Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

PÁL-HENN-NYULASI: ADATOK A DÉL-DUNÁNTÚL GYOMFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 129 HORVÁT (1942b), BOROS in HORVÁT (1942b), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b) ZSÁK in HORVÁT (1942b), ÚJVÁROSI in HORVÁT (1958), TÓTH (2007). Tordylium maximum L. - BD: Erdősmecske (Moger), Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy), Pécsudvard (Gyíkos-tó), Regenye (Hegyalja), Szilvás (Pajtáskert), Szőke (Szőlőhegy); BH: Felsőegerszeg (Somos-tető); DZS: Dinnyeberki (Vörös-hát), Somogyapáti (Adorjánpuszta), Szulimán (Rózsás); ÉZS: Gálosfa (Hosszú-hegy), Kishajmás (Bogorgya, Kecske); MH: Boda (Só-hegy), Hosszúhetény (Hegyalja út), Kővágószőlős (Harka, Szerkő alja), Pécs (Aranyhegy, Csoronika, Sülevölgy, Szentmiklós, Zurna), Pécs-Vasas (Parcsin); NYH: Márok (Márokszentmárton); PS: Pécs (Fogadó, Göjényi-rétek); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét). Extenzív szántók és szőlőültetvények mezsgyéjében. További adatait MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), MAYER in HORVÁT (1936), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), BOROS in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1940, 1942b, 1958, 1977) és PÁL (2002a) közli a térségből. Trifolium arvense L. - BD: Ofalu (Wacholder-berg), Újpetre (Grucvaldteile); BH: Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarszék (Benága); ÉZS: Baranyaszentgyörgy (Tatárka-dűlő), Csikóstőttős (Szabad-földi-dűlő); MH: Cserkút (Kerekesdűlő), Hosszúhetény (Hegyelő-dülő), Kővágószőlős (Harka, Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-kelet, meddőhányó, Tótvár), Mánfa (Határ-tető), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs (Szentmiklós); TH: Belecska (-kelet, Rozália), Dúzs (vasútállomás közelében). Főként tarlókról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1939, 1942b), PÁL és PINKE (2007). Urtica urens L. - BD: Aranyosgadány (faluban), Somberek (faluban), Véménd (faluban). Ruderális termőhelyekről (falusi udvarokból) mutattuk ki. További adatai: MAYER (1859), HORVÁT (1942b). Valerianella coronata (L.) DC. - BH: Barátúr (Szállás-dűlők). Extenzív szántóról került elő néhány példánya. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). SIMONKAI (1876) csupán a Harsányi-hegyről közli. A Villányi-hegységen kívül nem találtuk további közölt adatát. KIRÁLY (2009) az „Új Magyar füvészkönyv"-ben a Villányi-hegységben és a Mecsekben gyakorinak tartja. Valerianella dentata (L.) Pollich - BD: Apátvarasd (Mészkemence); BH: Komló (Jánosipuszta, Mecsekjánosi), Kovácsszénája (Ádám-halála), Magyaregregy (Hodács), Orfü-Tekeres (Égett-szállás), Varga (Gatya-tető), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Hetvehely (nyugat, Rókalyuk), Ibafa (Liki-fóld), Somogyhásságy (Göröndő); ÉZS: Baranyajenő (Hosszú-hegy), Gálosfa (Hosszú-hegy), Husztót (Cike-dülő), Kishajmás (Bogorgya), Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Szatina (Nagy-földek); PS: Keszü (-észak); V: Ág (Cser-mező). Extenzív szántókról került elő. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1943, 1977), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PURGER (2008). Valerianella rimosa Bastard - BH: Magyaregregy (Hodács). A térség egyetlen extenzív