Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Ortmann-né Ajkai Adrienne és Horváth Ferenc:„A Mecsek-hegység déli síkja": A Drávamenti-síkság vegetációjának kistáji szintű elemzése a MÉTA adatbázis alapján

272 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 összterület 2, a természetközeli területek 11%-a) - a Fekete-víz síkja magasabb térszínét, kevesebb holtmedrét tükrözi. A két kategória összterülete a Dráva-síkon 2500 ha (az erdők 50%-a), a Fekete-víz síkján 5300 ha (88%), mind természetvédelmi, mind gazdasági és tájképi szempontból ezek a legfontosabb erdők, a táj természeti tőkéjének legfontosabb elemei. Összevonásukat indokolja, hogy a keményfaligetek és a gyertyános-kocsányos tölgyesek ebben a tájban nehezen elválaszthatók (O.AJKAI 2002b). A keményfaligetek (J6) eredetileg az átlagos térszínbe 1-2 méterrel besüllyedő, tavasszal magas talajvízállású holtmedreket foglalták el, de az általános szárazodás következtében mára ezek többsége sem kap semmiféle többlet talajvizet (vagy csak nagyon keveset) így növényzetük közelít a gyertyános-tölgyesekéhez. Keményfaliget-voltukra csupán koronaszintjükben előforduló keményfaligeterdei fajok (elsősorban a magyar kőris (Fraxinus angustifolia), ritkán a vénic szil (Ulmus laevis) előfordulása utal. A szárazodás folyamatát igazolhatja, hogy a Zólyomi-féle vegetációtérképen (1989) e két kistájban még a keményfaligetek vannak túlsúlyban. A két ártéri jellegű kistájat K felé elhagyva, a talajvízszint mélyebbre kerülésével és a klíma enyhén kontinentálisabbá válásával (MAROSI és SOMOGYI 1990), az eddig domináns gyertyános-kocsányos tölgyesek és keményfaligetek eltűnésével megjelennek - az intenzív tájhasználatnak köszönhetően nagyon kis fragmentumokban - a többletvízhatástól független gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és a száraz alföldperemi helyzetre utaló, a szomszédos Dél-Baranyai dombságon már zonális cseres-tölgyesek (10. ábra). Köszönetnyilvánítás: A MÉTA projekt finanszírozását az OM-NKFP/2002: „Magyarország természetes növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító elemzése" pályázat biztosította. Köszönet a felmérést végző további térképezőknek Hagyó Andreának, Pál Róbertnek, Pfeiffer Norbertnek, Rudolf Kingának és Wágner Lászlónak; valamint Pirkhoffer Ervinnek a térinformatikában nyújtott segítségért. Összegzés Tanulmányunkban a MÉTA adatbázis adataira támaszkodva rövid kvantitatív jellemzését adtuk a Dráva-sík három kistája aktuális vegetációjának. A Dráva-sík és a Fekete-víz síkja hasonló ártéri jellegű táj kb. 20%» megmaradt természetközeli vegetációval, elsősorban enyhe többletvízhatásra létrejött gyertyános-kocsányos tölgyesekkel és kiszáradó keményfaligetekkel, másodlagos puhafaerdőkkel, a Dráva mentén folyóparti fűz- és nyárligetekkel. A korábban jellemző üde kaszálók és legelők (részben fás legelők) 30-50%-a hagyományos használat felhagyásával degradálódott vagy becserjésedett. A vízi és vízparti élőhelytípusok a Dráva-síkon jól reprezentáltak. A Nyárád-Harkányi sík 3%-nyi megmaradt természetközeli vegetációját kb. felerészt gyepek, felerészt erdők alkotják; a klimatikus és edafikus szárazodás eredményeképp a többletvízhatástól független, részben száraz erdők is megjelennek 1-2 kis, jellegtelen állományban.