Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Nagy Gábor: A pécsi Mecsek orchideái

94 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 továbbított kérelem hamarosan meghallgatásra talált és valamelyest enyhülhetett a mecseki növényvilágra nehezedő, főként a gyűjtés okozta nyomás. A közvetlen károkozások mellett, már a bevezetőben felvetésre került több probléma, amelyek közvetetten okozták egyes orchidea fajok ritkulását vagy akár eltűnését is. Azonban az élőhely megsemmisülések és -degradálódások mellett bizonyos fajok visszaszorulása a természetes szukcessziós, dinamikai folyamatok eredményének is köszönhető. A város feletti területek sokáig lőtérként működtek, majd legeltették (lásd: Bárány út, Bárány-tető), valamint szőlőtermesztés folyt rajtuk. A katonai funkció és a legeltetés megszűntével, és a filoxéra járvány során bekövetkező szőlőpusztulással a nyílt jellegű élőhelyek átalakultak, fokozatosan nagy részük becserjésedett, beerdősült. így a kevésbé árnyéktűrő fajok idővel visszahúzódtak, eltűntek a területről. A mai időkben, a vizsgált 250-300 hektáros területen 22 orchidea-faj jelenléte bizonyított és 14 faj szorult vissza, tűnt el az utóbbi 150 évben. Tehát az országosan ismert, körülbelül 60 faj jóval több, mint a fele előfordult ezen a viszonylag kis területen. A ma is meglévők között a hazánkban kizárólag csak a Villányi-hegységből és a Mecsekből ismert szarvasbangó (Ophrys bicornis) a legveszélyeztetettebb, de hasonlóan kiemelt figyelmet érdemel a másik két fokozottan védett faj, a méhbangó (0. apifera) és a bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum) is. A terület 2009 tavaszáig helyi jelentőségű oltalom alatt állt, április 25-től azonban már az újonnan megalakult Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi. Az országos jelentőségű, védett természeti terület kezelési terve tartalmazza azokat a területkezelési módokat, amelyek segítségével megőrizhetők az értékes növényfajok állományai. Lényeges, hogy a déli hegyoldalak erdeiben gazdálkodást nem szabad folytatni, a száraz időjárási viszonyok között fokozottan ügyelni kell a tűzgyújtási tilalmak betartására, a kirándulókat pedig el kell vonzani az értékes, veszélyeztetett élőhelyekről, valamint hatékony meggyőzést, tájékoztatást kell folytatni a helyes, természetkímélő terepi viselkedés szabályairól. Köszönetnyilvánítás: Köszönettel tartozom Trócsányi Balázs kollégámnak, az angol nyelvű fordítás elkészítéséért. Irodalom BALOG K. 1918: A virágos Mecsek. - A Mecsek Egyesület Evkönyve a XXVII. Egyesületi évről (1917), Pécs. pp. 5-29. DÉNES A. 1993: Baranya megyében előforduló védett és fokozottan védett növények. - kézirat. FARKAS S. (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. - Mezőgazda Kiadó, Bp. pp. 296325. GERGELY T. 2004: Az orchideák jellemzése, különös tekintettel a Nyugat- és KözépMecsekben élő fajokra. - Szakdolgozat. SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar Növénytermesztéstani és Kertészeti Tanszék, Hódmezővásárhely. HORVÁT A. O. 1941: Természetvédelmi Osztály jelentése. - A Mecsek Egyesület Evkönyve, Pécs. pp.57-58. HORVÁT A. O. 1942: A Mecsekhegység és déli síkjának növényzete. - A ciszterci rend kiadása, Pécs. 160 pp. HORVÁT A. O. 1958: Pótadatok a Mecsek hegység és környékének flórájához. - Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1957): 163-180. HORVÁT A. O. 1975: Pótlások és kiegészítések „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényze-