Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Nagy Gábor: A pécsi Mecsek orchideái
92 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 ban a „pécsi Mecseken" jelenlétét egészen 2010-ig nem bizonyították. Ekkor azonban Walcz Ilona, agrármérnök egy elvirágzott tövet talált a Kálvária-dombon. Mecseki visszaszorulása nagy valószínűséggel a nyílt területek csökkenésének is köszönhető. Tarka kosbor (O. tridentata Scop.) /Neottinea tridentata/ - HORVÁT (1942) munkájában találkozhatunk Nendtvich és Majer Pécs „környéke" elnevezésű pontatlan adatával, valószínűleg ezt közli újra KEVEY (1988), valamint egy másik, szintén elnagyolt élőhelyet is jelez, Misina-Tubes megjelöléssel. Ma egyetlen lelőhelye ismert a Mandulás és Lapis között húzódó kis tisztások egyikén, ahol egy pár töves, ezáltal kiemelten veszélyeztetett, fiatal állományt fedezett fel 2005-ben Ötvös Károly és felesége. Sömörös kosbor (O. ustulata L.) /Neottinea ustulata/- Az előbbi fajéval teljesen megegyezőek régebbi florisztikai adatai, azonban mai jelenléte nem bizonyított. Bíboros kosbor (O. purpurea Huds.) - BALOG (1918) szerint a majomkosbornál, jóval ritkább", HORVÁT (1942), majd valószínűleg KEVEY (1988) ezeket átvéve „NagyDeindol", „Mecsekszentkút" adatokat közöl. MILLNER Pál (2006) 1962 és 1971 között több évben is jegyzi útinaplójában a Vörös-hegyről. A mai kutatások Szent-kútnál, Remete-réten, Lapis és Mandulás között bizonyították jelenlétét. Szórványos elterjedésű, ma is ritka faj, nagyobb termete miatt az esetleges gyűjtéssel is veszélyeztetett. Vitézkosbor (O. militaris L.) - HORVÁT (1942) Nendtvich és Majer Pécs „Mecsek", valamint Soó „Lapis" megjelölésű adatát közli. Ezekre az adatokra utalhat KEVEY (1988) is, azonban előfordulását a pécsi Mecseken több mint száz éve nem sikerült bizonyítani. Visszaszorulásának okaként az agárkosbornál tárgyaltakhoz hasonló kérdések merülhetnek fel. Sápadt kosbor (O. pallens L.) - HORVÁT (1942) szerint „elég bőségesen nő", ennek ellenére csak Nendtvich Pécs „Mecsek" és saját „Lapis" adatát közli, mely utóbbit átvesz KEVEY (1988) is, kiegészítve egy Dömör-kapu élőhelymegjelöléssel. MILLNER Pál (2006) útinaplójában 1963-ban és 1968-ban jegyzi a Vörös-hegyről. A mostani kutatások során a lapisi apró élőhely beazonosításra került, bár a tavalyi évben a legerőteljesebb tövet kiásták. Ezen kívül apróbb állományait ismerjük a Rotary-körsétány déli oldalán (ÖTVÖSNÉ ex verb.) és egy jelentősebb populációt a Dömörkapu közelében. Apró állományai rendkívül sérülékenyek, de a dömörkapui aktuálisan is veszélyeztetett (növénygyüjtés, taposás, fotózás, paplanernyőzés). Füles kosbor (O. mascula subsp. Signifera (Vest) Soó) - HORVÁT (1942) Nendtvich Pécs „Mecsek, valamint saját „Lapis" adatát közli, ez utóbbit veszi át nagy valószínűséggel KEVEY (1988) is. Jelenléte több mint száz éve nem bizonyított. Bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum (M. Bieb.) Spreng.) - BALOG (1918) szerint a „régi katonai lővőtéren, a Mecsek déli hajlatán ... még elég gyakori". KEVEY (2004) adatot közöl Pécs „Mecsek" megjelöléssel Majer Mórictól 1859-ből, Millner Páltól Dömörkapu, Misina, Üdülőszálló, Mecsekszentkút megjelöléssel 1940 és 1960 közötti időkből, majd SÉLLEY, MORSCHHAUSER és PRISZTER szóbeli közlését hozza a Tüdőszanatóriumtól és az Állatkert közeléből. MILLNER (2006) a Vöröshegyen 1959ben figyelte meg; Később Gergely Tibor talált 1997-ben a Flóra-pihenő közelében 3 tövet (NAGY 2001), melyek két évben virágoztak, azóta lappanganak. Ma már csak Ötvös Károlyné által felfedezett két tövet ismerünk az egész „pécsi Mecseken", a Kemping közelében. A rendkívüli módon visszaszorult állomány utolsó egyedei kiemelten veszélyeztetettek. Fokozottan védett növényfaj.
