Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Nagy Gábor: A pécsi Mecsek orchideái

90 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 Csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila Godf.) - A vizsgált területen Gergely Tibor találta meg ezen önmegporzó (autogám) fajt a Misina-Tubes gerinc alatti oldalakban több helyen és Éger-völgyben is (GERGELY 2004). Állománya jelentősen nem veszélyeztetett. Norden-nőszőfű (E. nordeniorum Robatsch) - Gergely Tibor találta meg az Éger-völgy egyik oldalágában, patakparton, a Gégen-kútnál e szintén autogám nőszőfű fajt (GERGELY 2004). Pár töves, sérülékeny állomány aktuálisan veszélyeztetett. Tallós-nőszőfű (E. tallosii Molnár et Robatsch) - Az 1996-ban, Magyarországról leírt faj szép számban előkerült a hegységből, főleg patakmenti, nedves élőhelyekről. A vizsgált területen azonban csak az Éger-völgyben sikerült jelenlétét bizonyítani. A térségben nem veszélyeztetett faj. Vörösbarna nőszőfű (E. atrorubens Hoffm. Ex Besser) - HORVÁT (1942) munkájában még synonim néven (E. atropurpurea) szerepel egy adat „Pécs" megjelöléssel, azonban későbbi flóralistájában (HORVÁT 1976) már kérdéses florisztikai adatként közli, valószínűleg a lelőhely nem pontos, azonosítatlan volta miatt. Mecsekbeni előfordulását a kutatások azóta sem bizonyították. Széleslevelű nőszőfű (E. helleborine L.) - A Mecsekben is a legelterjedtebb nőszőfű faj. A „pécsi" Mecsekre azonban HORVÁT (1942) csak egy valószínűleg ide vonatkozó, Pécs „Mecsek" megjelölésű adatot közöl Nendtvich Károlytól. Később Kevey jelöli az Égervölgyből (KEVEY és HORVÁT 2000), majd jómagam Szentkút környékéről (NAGY 2001). Megfigyelésem szerint a vizsgált területen is viszonylag gyakran előforduló, nem sérülékeny faj. Piros madársisak (Cephalanthera rubra L.) - BALOG Károly közli (1918) a krumpli-völgyi kőbánya közeléből egyetlen példányát, HORVÁT (1942) még egy mecsekszentkúti lelőhelyet jelez Nendtvich Károlytól. MILLNER Pál (2006) a Vörös-hegyen három évben is megfigyelte 1968 és 1971 között. A mai időkben Remete-rét közelében, a már ismertetett kislevelü nőszőfuves élőhelyen fordul elő pár töves, sérülékeny, veszélyeztetett állománya (NAGY 2001). Fehér madársisak (C. damasonium Mill.) - HORVÁT (1942) munkájában lelhető fel egy adat Nendtvich Károlytól Pécs „Mecsek" lelőhely megjelöléssel. MILLNER (2006) Vörös-hegyről jelzi. A kutatások a mai időkre vonatkozóan szórványos elterjedését, kevéssé sérülékenységét mutatják. Kardos madársisak (C. longifolia L.) - HORVÁT (1942) közöl egy-egy adatot Nendtvich Károlytól Pécs „Mecsek" megjelöléssel, Soó Rezsőtől lapisi lelőhellyel, illetve Balog Károly akvarelljét beazonosítva a Szaniszló-pihenőtől. MILLNER (2006) vörös-hegyi útinaplóiban e faj is szerepel. A mai kutatások szerint a melegkedvelő erdőkben elterjedt, kevésbé veszélyeztetett faj. Gérbics (Limodorum abortivum L.) - HORVÁT (1942) Nendtvich Károlytól közöl adatokat Pécs „Mecsek", Lapis és Mecsekszentkút megjelöléssel, illetve saját lelőhelyet is ismertet Krumplivölgy elnevezéssel. Hasonló helyszíneket jelöl Kevey is 1988-as munkájában: Pécs „Lapis", Misina, Mecsekszentkút, Krumplivölgy. MILLNER (2006) 1968-ban figyelte meg a Vörös-hegyen. A saját kutatásaim szerint a déli kitettségű, melegkedvelő, xeroterm bokorerdők szélein és a kevésbé zárt fás területekkel mozaikoló pusztafüves lejtőkben szórványosan elterjedt ez a nagytermetű orchidea-féle. A mai időkben előkerült még a Mandulás környékéről, a tettyei Pintér-kertet határoló nyílt bokorerdőkből és a Lapisról is (NAGY 2001), valamint a Flóra-pihenő környékéről (DÉNES ex. verb.).