Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

G. Detky Rita: Pécs táj arculatának változásai a kezdetektől napjainkig - Konfliktusok és megoldási javaslatok

8 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 en a Mecsek déli lejtőjének klímája szubmediterrán jellegű, tehát az időjárása jelentősen enyhébb, mint ugyanazon délkörön fekvő más területekén. Mint hegylábi település Pécs több forrással is bír, néhányat még a rómaiak, másokat a törökök foglaltak, ezek egy részének vizét ma is használják. Délen a Dráva-Száva mocsaras területe védelmet jelentett az ott lakók számára, a folyók jó átkelőhelyei Pécs felé vezettek. Zrínyi Miklós egyik tábornoka, Esterházy Pál 1664-ben jellemzi így Pécset: „S legkellemesebb vidéken fekszik, melyről igen sok hadvezér s katona állítja, hogy annál szebbet Magyarországon nem látott. A szántóföldek gazdagon teremnek a réteket kedves patakok szelik által, a gyönyörű szőlőkben nem csupán bort termelnek, de mindenféle gyümölcsöt. Vannak ott alma- s veteménytermő kertek, bővelkedik jó vizű forrásokban." (ESTERHÁZY 1989) Történeti áttekintés Ókor A kedvező természeti adottságoknak köszönhetően már a csiszolt kőkortól kezdve emberi kultúra fejlődött ezen a területen. Ebből az időből, később a réz- bronz- és vaskorból egyaránt kerültek elő a földművelés kezdeteit bizonyító leletek. A rómaiak az I. században telepedtek meg, létrehozták Pannónia provinciát, amelynek jelentős városa volt Sopianae, az öt római út találkozásában épült város. Határai nagyjából egybeestek a középkori városfallal, bár az utóbbi nem épült római falakra. A város telepítése a Vitruvius által optimálisnak tartott hegylábi részen, a Mecsekoldal alsó egynegyedének felső részén, enyhén lejtős „platón" történt. Kitaibel Pál (1799) írja: „A város a Mecsek-hegység alatt magaslaton fekszik, illetve a hegy lábánál." Ezt támasztják alá GYENIZSE és mtsi. (2008) geoinformatikai módszerekkel végzett lejtőkitettségi vizsgálatai is. Ezek szerint a város mindig délies fekvésű volt, ám a bennünk élő képpel ellentétben nem a meredek mecseki lejtőkre épült, hanem a medenceperemi sík vagy enyhe lejtésű területekre. Pécs úthálózata a terepviszonyokhoz igazodóan kelet-nyugati irányú volt, ezt a jellegét máig megőrizte. A város fejlett katonai és kereskedelmi központként vízvezetékkel is rendelkezett - ennek romjai a mai Püspökpalota alatt találhatók meg. Mivel a rómaiak Goethe-t idézve - „addig terjeszkedtek, amíg a bor és a jó kedély megterem", Pannoniában, így Sopianae területén is meghonosították a szőlőtermesztést. A város már a korai kereszténység idején püspöki székhely volt. Az ekkor általános cella trichora-k mellett, itt cella septichora-t is emeltek, amely Közép-Európában igen ritka. Középkor A honfoglalásról és az azt megelőző népvándorlás koráról kevés az adatunk. Pécs középkori neve Quinque Basilicae, az öt bazilika városa. Erős építő tevékenység folyhatott itt, ami a mészégetésból mérhető le. A XIII. században kereskedői, polgárai, iparosai vannak Pécsnek, a korabeli adólevelek tanúsága szerint virágzik a szőlőtermesztés. Fejlődését alighanem a város rómaiak által létesített úthálózata alapozta meg. A középkorban a Fehérvárról Nándorfehérvárra menő hadiút Pécs közelében volt, és ezt az utat használhatták a