Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Bátori Zoltán, Kis-Vörös Szabolcs, Tóth Nóra és Körmöczi László: A Nyugat-Mecsek dolináinak védett növényei

80 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 tata, Hypericum maculatum, Lilium martagon subsp. alpinum, Moneses uniflora, Polygonatum verticillatum, Rubus saxatilis, stb.) is előfordulnak, amelyek magashegységi jelleget kölcsönöznek a viszonylag alacsony fennsíkoknak (VOJTKÓ 1997a, VOJTKÓ 1998). Ezt a hatást igazolja a hazai edényes flórára új fajnak számító Cardaminopsis halleri is, melynek első egyedeit fajszegény, jellegtelen növényzetű aggteleki töbrök alján találták meg (VIRÓK és FARKAS 2008). SZMORAD (1999) víznyelő hasadékából említi a Phyllitis scolopendrium-ot, töbrök sziklás oldalairól a Rosa pendulina-t és a Ribes alpinum-ot. Ritka páfrányfajaink közül lucos töbörben is előfordul a Phegopteris connectilis és az Asplenium viride, a mohafajok közül a Sphagnum fimbriatum érdemel említést (SOMLYAY és LŐKÖS 1999). A bükki dolinák igazi botanikai ritkasága a Dracocephalum ruyschiana. BARTHA (1933) „ezt a növényt a „Nagymező" nevű sziklákkal, töbrökkel tarkított hegyi réten találta...". Hazánkban egyedül itt és a szomszédos Kismezőn él, alhavasi boreális reliktum fajunk (SIMON 2000). Közelében előfordul a reliktum jellegű Iris sibirica is (BUDAI 1913). PAPP (1954) a Vaccinium vitis-idaea-1 a Nagymező legdélibb töbrének Nardetum-abó\, BOROS (1954) a Vaccinium myrtillus-t „teber nyelőlyukának" széléről említi. VOJTKÓ (1997b, 2008) a Gymnadenia conopsea-t és a Polystichum aculeatum-ot bükki dolinákban, a Traunsteinera globosa-1 töbörszéli hegyi réten találta (VOJTKÓ 1994). A Mecsek-hegység erdős dolináinak védett növényfajairól csak kevés irodalomban olvashatunk. Bár LEHMANN (1970) a nyugat-mecseki karszt dolináiból mikroklimatikus vizsgálataival összefüggésben említi a ma már védett Ruscus hypoglossum-ot és a Helleborus odorus-t, más védett taxonról nem tesz említést. A hegységre új fajnak számító Dryopteris affinis első egyedei is a hűvös és párás nyugat-mecseki dolinákból kerültek elő (BÁTORI és mtsai. 2006). A szerzők a faj közelében említik a Dryopteris car thus iana-i, Dryopteris dilatata-t, Polystichum aculeatum-ot és Polystichum setiferum-ot is. Jelen tanulmány a Mecsek-hegység erdős dolináiban előforduló védett növényfajok listáját tartalmazza. Dolgozatunkban kitérünk a védett fajok előfordulási viszonyaira, gyakoriságára és aktuális védettségi státuszára is. Anyag és módszer A védett növényfajok listája, előfordulási viszonyainak értékelése 4 éves terepi adatgyűjtésen alapszik. A több mint 100 töbör bejárása során feljegyeztük a védett növényfajok előfordulásait, és becsültük az egyedszámot a lejtőkön. E mellett a gyakorisági viszonyok értékelését 12 szelvény (hosszuk 46 és 243 m közötti) 1539 kvadrátjának (1x2 m) adatai is segítették (1. ábra). A szelvények a környező gyertyános-tölgyes és bükkös erdőkből kiindulva, a dolinák alján áthaladva, a töbrök E-i és D-i peremei között húzódtak. A felvételeket 20062009 között készítettük, nyári (VI-VIII) aszpektusban. Néhány szelvényt a tavaszi aszpektus fajaival is kiegészítettünk. A felmérések az alábbi helyeken készültek: Abaliget „Abaligeticseppkőbarlang"; Mánfa „Nagy-mély-völgy"; Orfü „Vásáros út"; Orfű „Szuadó"; Orfű „Száraz-kút"; Orfű „Cigány-föld"; Pécs „Zsidó-völgy"; Pécs „Lóri"; Pécs „Lyukas-hárs". A szelvényeket lejtési és kitettségi viszonyaik alapján részekre osztottuk: 1, a töbrök peremei (276 kvadrát): a dolinák szélei, ll°-nál kisebb lejtőszöggel. 2, D-i kitettségű töböroldalak (361 kvadrát): a dolinák É-i peremétől a töbör legmélyebb pontja felé húzható lejtő felső 2/3-a. 3, E-i kitettségű töböroldalak (480 kvadrát): a dolinák D-i peremétől a töbör legmélyebb pontja felé húzható lejtő felső 2/3-a. 4, a dolinák alja (421 kvadrát): a töbör legmélyebb pontjától a peremek felé húzott lejtők alsó 1/3-a.