Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Ortmann-né Ajkai Adrienne és Horváth Ferenc:„A Mecsek-hegység déli síkja": A Drávamenti-síkság vegetációjának kistáji szintű elemzése a MÉTA adatbázis alapján

ORTMANN-NÉ AJKAI-HORVÁTH: „A MECSEK-HEGYSÉG DÉLI SÍKJA"... 271 (zsombéksásosok) kategóriák is. A Fekete-víz síkján a területük erősen lecsökken (200 ha, 2%), és hiányoznak a lápi, illetve a B3 típusok. (4.ábra) A vizes élőhelyek közül kiemelkedő természeti értéket képviselnek a lápi élőhelyek: lápi és lápi jellegű hínár (A4, A23), lápi jellegű nádasok (Blb), zsombékosok (B4), kékperjés rétek (D2), és égerlápok (J2). A vízrendezések eredményeképp ma már rendkívül ritkák a Drávamenti-síkon, összterületük kb 220-250 ha-ra tehető, kb. egyenlő megoszlásban a Dráva-sík és a Fekete-víz síkja között (a természetközeli vegetáció 1,7%-a). (5.ábra) Gyepek Az eredeti erdőtájban kaszálással, legeltetéssel kialakított mocsár- és kaszálórétek két évtizeddel ezelőtt a Dráva-sík és a Fekete-víz síkja kiemelkedő természeti értékei voltak; az azóta bekövetkezett tulajdoni és gazdálkodási változások miatt rohamosan pusztulnak (DÉNES 1995, 1996, DÉNES et.al.1998). A még ,jó" (az adott élőhelyként felismerhető) állományok területe a Dráva-síkon 980, a Fekete-víz síkján 2060 ha, az összterület 2,5, ill. 4, a természetközeli vegetáció 13, ill. 21,5%, a Nyárád-Harkányi síkon 220 ha, az összterületből 1% alatti. A rétek két legfontosabb típusa a mocsárrétek (D34) és a franciaperjés rétek (El), területarányuk a Dráva-síkon kb. 1:1,5, a kevésbé vízjárta Fekete-víz síkján 1:3, a NyárádHarkányi síkon mocsárrétet szinte nem is találunk. A fás legelők e tájak tájképi szempontból is kiemelkedő értékei, területük 82, 250, ill. 12 ha. (6. ábra). A pusztulás mértékét jelzi a jellegtelen (O) és becserjésedett (P2a, P2b) gyepek területe: a Dráva-síkon 760 ha (a volt gyepek közel fele!), a Fekete-víz síkján 720 ha; a Nyárád-Harkányi síkon a volt gyepek több mint fele (2070 ha). (7.ábra) Erdők és faültetvények A természetközeli vegetáció legjelentősebb alkotója ma is az erdőtakaró: a Dráva-síkon 5000 ha (67, ill. 12,5%), a Fekete-víz síkján 6000 ha (62, ill. 12%), a Nyárád-Harkányi síkon 660 ha (50, ill. 1,6%). Legnagyobb területű erdőtípusok a közel zonális gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Kla, 6200 ha) és a pionír és jellegtelen puhafás erdők (RB, 2000 ha), a két humidabb kistájon a keményfaligetek (J6, 1800 ha), a Dráva.síkon pedig a folyóparti fűz-nyár ligeterdők (950 ha). A fás vegetációt gazdagítják még égeresek (J2), füzes-nyaras fasorok (RA), közvetlenül a Dráva mentén kicsiny folyóparti bokorfüzesek, a Nyárád-Harkányi síkon pedig két talajvízhatástól független erdőtípus - gyertyános-kocsánytalan tölgyes és cseres-tölgyes - egy-két kicsiny, jellegtelen állománya. (8., 9.ábra). A fás élőhely-típusokat és a kistájakat külön-külön szemlélve látható, hogy a folyóparti bokorfüzesek (J3) és fűz-nyár ligetek (J4) a Dráva-síkra, a Dráva partjaira szorítkoznak. A heterogén RB kategória - pionír és jellegtelen puhafás erdők - szintén itt foglalja el a legnagyobb területet, jórészt a spontán felverődő természetes állományoknak köszönhetően (a másik két kistájban az eleve kevesebb előfordulás egy része már telepített puhafás erdő, a Nyárád-Harkányi síkon valószínűleg túlnyomórészt az). Az égerlápok és égermocsarak (J2) ritkák és kis területűek, a Dráva-síkon és a Feketevíz síkján összesen közel 100-100 ha-t borítanak 1-10 hektáros foltokban. A Dráva-sík, mégis inkább a Fekete-víz síkja uralkodó erdőkategóriája a gyertyánoskocsányos tölgyes (Kla), 1700 ill. 4300 ha kiterjedéssel (az összterület 4, ill. 8,5, a természetközeli terület 24, ill. 51%-a). A mélyebb fekvésben (elsősorban holtmedrekben) előforduló kiszáradó keményfaligetek (J6) csekélyebb jelenléte - területük 840, ill. 930 ha (az