Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Kevey Balázs: Égeres mocsárerdők a Nyugati-Mecseken
KEVEY BALÁZS: ÉGERES MOCSÁRERDŐK A NYUGATI-MECSEKEN 231 / 0 Fagetalia 50 Sc.-Sai Aiig.-A. Car.-A. 9. ábra. Fagetalia fajok csoportrészesedése (cs.r.) és csoporttömege (cs.t.) Sc.-Sal.: törékeny füzes mocsárerdő (Scirpo sylvatici-Salicetum fragilis: KEVEY 2008); Ang.-A.: égeres mocsárerdő (Angelico sylvestri-Alnetum glutinosae: KEVEY ined.); Car.-A.: égerliget (Caricipendulae-Alnetum glutinosae: KEVEY ined.). A Mecsek vegetációjára általában jellemző szubmediterrán jelleg e mocsárerdőknél nem jelentkezik. Mindössze a Helleborus dumetorum, a Primula vulgaris, a Scutellaria altissima és a Tamus communis szórványos megjelenése emlékeztet a balkáni erdőkre (1. táblázat). Ugyancsak érdekes összefüggéseket kapunk, ha összevetjük a Nyugati-Mecsek égeres és törékeny füzes mocsárerdeinek azon differenciális fajait, amelyek állandósága a két asszociáció között legalább két fokozatnyi különbséget mutat (4. táblázat). Az égeres mocsárerdőkből (Angelico-Alnetum) 35 differenciális fajt sikerült kimutatni. Ezek elsősorban mezofil jellegű lomberdei növények, mint a Querco-Fagetea (Acer campestre, Brachypodium sylvaticum, Clematis vitaiba, Euonymus europaea, Ficaria verna, Geum urbanum), Fagetalia (Aegopodium podagraria, Arum maculatum, Asarum europaeum, Carex sylvatica, Circaea lutetiana, Hedera helix, Knautia drymeia, Primula vulgaris, Pulmonaria officinalis, Salvia glutinosa, Stachys sylvatica) és Alnion incanae (Carex remota, Cerastium sylvaticum, Chrysosplenium alternifolium, Equisetum telmateia, Festuca gigantea, Rumex sanguineus) elemek. Mellettük akad néhány Phragmitetea (Mentha aquatica, Mentha arvensis), Molinio-Juncetea (Cirsium oleraceum, Valeriana dioica), Bidentetea (Bidens tripartita, Polygonum hydropiper, Polygonum mite) és Nasturtio-Glycerietalia (Berula erecta, Veronica beccabunga) elem is. Ezzel szemben a törékeny füzes mocsárerdők (Scirpo-Salicetum) elsősorban a fenti mezofil jellegű fajok hiányával jellemezhetők, felvételeikből csak 10 differenciális jellegű faj került elő (4. táblázat).
