Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
G. Detky Rita: Pécs táj arculatának változásai a kezdetektől napjainkig - Konfliktusok és megoldási javaslatok
18 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 Külön említést kell tennünk a megállíthatatlanul szaporodó, nagy alapterületű bevásárlóközpontokról is, amelyek már nem csak a sík, városszéli területeken jelentek meg, hanem gyakran a várostesten belüli értékes területeket is elfoglalják, gyakran a zöldfelületek kiirtása árán. Ilyen a volt Bajcsy laktanya területe, ahol mintegy 2 hektáron, egy 50-70 egyedből álló 80 éves vadgesztenye állomány felszámolását követően jelentek meg a silány dobozépületek, a hozzájuk tartozó, aszfaltburkolatú, nagy alapterületű sivár parkolókkal. Az ilyen komplexumok ökológiai merényletek, természetes légmozgás, párologtatás, komfortos emberi tartózkodás itt nem képzelhető el. Városképi, tájképi értékük erősen negatív. Felmerül a kérdés, hogy az ilyen létesítmények megszűnése után, az „átszabott" terepfelszínhez fektetett közművek kötött esése miatt, egészséges morfológiai kialakítás egyáltalán lehetséges lesz-e? Aggasztó a városi közterek, közkertek és fasorok helyzete is. Pécs története során, mint előbbiekben leírtam, nem volt komoly hagyománya a közcélú zöldfelületek létesítésének. Városunknak máig is kisszámú közkertje vagy közhasználatú kondicionáló zöldfelülete van. Az utóbbi 15-20 évben közkert felújítás vagy fasortelepítés csak elvétve akadt; a jelenlegi fasor állomány zöme rossz egészségi állapotú. A 70-80-as években, az akkori Parképítő Vállalat nagyarányú utcafásításokat végzett, de a kor szűkös faiskolai kínálata nem tette lehetővé a megfelelő várostűrő fajok telepítését. Azóta - a korábban vázolt okok miatt - a város klímája jelentősen megromlott, a körbeburkolások drasztikusan rontották a fák életlehetőségeit. Gyengültségi betegségek léptek fel, az állomány jelentős része menthetetlenné vált. Amennyiben nem kezdődnek meg a tervszerű és szakszerű pótlások, félő, hogy már a közeljövőben is egész fasorok „állva halnak meg." A Pécs Európai Kulturális Főváros 2010 programja során felújított közterek: Széchenyi tér, Kossuth tér, de még a kisebb létesítmények is valamiféle új trendnek, divatnak megfelelni akarva majdnem teljesen burkoltak, növény alig jelenik meg rajtuk. Vízfelületek ugyan vannak, de helyben maradó, beszivárgó, csapadékvíz híján ebben, a tavasztól őszig forró városban kellemes, elviselhető helyi klímát önmagukban aligha teremtenek. Halaszthatatlan tennivalók Az előzőekben felsorolt tájhasználati konfliktusok számos visszafordíthatatlan változást eredményeztek. Azt a különleges szépséget és hangulatot, amely a Mecsekoldal sajátos jellemzője volt, már csak archív képeken élvezhetjük. Bármilyen fájó is ez a tény, „mentsük a menthetőt" alapon, elsősorban a jövő generációk érdekében, a jelen állapottal kell kezdeni valamit. Első lépésben az előállt helyzet pontos, szakszerű és részletes felmérését kell elvégezni, hogy érzékelhető legyen a probléma súlyossága. Ezt követően, az általános rendezési terv és az annak részét képező Pécsi Építési Szabályzat átdolgozását egy minden tekintetben korrekt szakértői munkacsoportnak kellene elvégeznie. Rendkívül fontos, hogy településtervező, tájrendező, ökológus, építész, úttervező, közműtervező, szociológus, régész mellett minden, a témát érintő szakterület szakértői is részt kapjanak a munkacsoport munkájában. Fel kell tárni a még rendelkezésre álló előnyös adottságokat, kihasználható lehetőségeket (az egykori forrásokból vagy fúrt kutakból történő öntözést, a csapadékvíz visszatartását biztosító, intenzív növénytelepítésű zöldsávok, mandulaliget létesítését, a csapadékcsatornákba kerülő víz tárolását, zöldtetők, napkollektorok telepítését stb.). Ehhez a nagyon sokirányú munkához elengedhetetlen a helyismeret, tehát a csapat felelős többségét a városban több éve lakó, elkötelezett szakembereknek kell alkotniuk.
