Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Kevey Balázs és Borhidi Attila: A Nyugati-Mecsek tetőerdei
KEVEY-BORHIDI: A NYUGATI-MECSEK TETŐERDEI 183 ai elemzésére 20-20 felvétel alapján (KEVEY és BORHIDI 1998). Időközben Kevey Balázs keszthelyi-hegységi és bakonyi kutatásai révén egy újabb tetőerdő társulásra figyelt fel, amely - mint a mecseki tetőerdővel vikariáló asszociáció - Veratro nigri-Fraxinetum orni néven került leírásra (KEVEY és BORHIDI 2001, 2002). Röviddel ezután BORHIDI et al. (2003) egy tudományra új gyöngyvessző-cserjést (Helleboro odori-Spiraeetum mediae) írt le a Mecsekből, amely ugyancsak némi kapcsolatban áll a tetőerdőkkel. Ezen eredmények kapcsán érdemesnek láttuk a mecseki tetőerdőkről egy - 50 cönológiai felvétel alapján történő - újabb tanulmány elkészítését, a korábbinál szélesebb körű összehasonlító elemzéssel. 2. Anyag és módszer A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola ( BECKING 1957) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítását, valamint a karakterfajok csoportrészesedését és csoporttömegét az „NS" számítógépes programcsomag (KEVEY és HIRMANN 2002) segítségével végeztük. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszerét KEVEY (2008) tanulmánya tartalmazza. A cönológiai felvételek és a különböző erdőtársulások összehasonlítására sokváltozós elemzést, bináris cluster-analízist (PODANI 2001) is alkalmaztunk (hasonlósági index: Baroni-Urbani-Buser; fúziós algoritmus: complete link és group average). A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI és KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003) nómenklatúráját követjük. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel ( OBERDORFER 1992; MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995; KEVEY 2008). 3. Eredmények 3.1. Termőhelyi viszonyok Tetőerdők a Mecseken csak a Pécs feletti „Misina-Tubes-Vörös-hegy" vonulaton figyelhetők meg 475-610 m tengerszint feletti magasságban. Az alapkőzetet triász mészkő képezi. A déli és északi lejtőket nem éles hegygerinc, hanem egy viszonylag szélesen ellaposodó felszín választja el. A lejtőszög általában 0-10°, ritkábban a 15°-ot is elérheti. Az égtáji kitettség az enyhe lejtők esetében különös szerepet nem játszik, ezért igen változatos lehet. Ilyen termőhelyi viszonyok mellett az alapkőzetet többé-kevésbé összefüggő, vékony rendzinaszerü talaj fedi. A déli lejtőket extrazonális molyhos tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae), az északi lejtőket pedig gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum) borítják. Az ellaposodó hegygerinceken e két erdőtársulást a tetőerdők (Aconito anthoraeFraxinetum orni) választják el. Olykor érintkezhetnek más fás társulásokkal is, így gyöngyvessző cserjésekkel (Helleboro odori-Spiraeetum mediae), cseres-tölgyesekkel (Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii), sziklaerdőkkel (Tilio tomentosae-Fraxinetum orni) és bükkösökkel (Helleboro odori-Fagetum) (1. ábra).
